puz4

Az életről tőmondatokban

Valahol mélyen kell, hogy legyen egy legelső mondat, ami választ ad arra a kérdésre, hogy szerintem mi az ember. Nagyon mélyen van. Nagyon mélyre kell ásni, hogy megtaláld. Jó sokáig, talán évekig. Valakiben annyira el van rejtve, hogy bár feltúrta már az egész életét utána kutatva, nem találta meg. Talán mert rossz helyen kereste. Mások észrevétlenül ennek az alapvető állításnak a függvényeként élik az életüket. Annak tekintem az embereket, amit ez az alapállítás mond. Magamat is. Vagy ha magamat nem annak, akkor viszont összefügg ezzel a mondattal a válasz, amit a kérdésre adok: ki vagyok én?

Vannak, akik szerint az emberek rosszak. Az emberek gonoszak. Ezért mindig gyanakszom az emberekre. Védekezem azokkal is, akik szeretnek. Arra számítok, hogy átvernek, kifosztanak, megtaposnak, megaláznak, becsapnak, majd addig csinálják ezt, amíg hagyom nekik. Ezért védekeznem kell. Hiszen kiszolgáltatott vagyok ennek a sok rossz embernek, akik körül vesznek, akik között élnem kell ártatlanul. Mit keresek itt? Lehet, hogy magamról is ezt gondolom: rossz vagyok. Mert anyám ezt mondta, amikor valami olyasmit tettem, ami szerinte nem volt helyes. Rossz kisfiú vagy. Vagy apám ezt mondta: nem vagy jó. Egy jobb gyerekre vágytam, de csak ezt kaptam. Hihetem, hogy nem vagyok jó, hogy rossz vagyok. Kemény logika ez, mert ha én rossz vagyok, minden ember rossz. Kemény logika, mert nehéz leleplezni: ki mondta neked, hogy rossz vagy? És mit jelent az, hogy „rossz vagyok”? Mit jelent, hogy „az emberek rosszak”? Annyira mélyen el van ez az alapállítás ásva, hogy legtöbbször, aki egy ilyen állítás alapján él, azt hiszi, kifejezetten szereti az embereket, és pozitívan viszonyul hozzájuk. Csak én jöhetek rá, hogy ez nem így van. Honnan? A tünetekből. Az alapmondatból fakadó eredményből. Ellenségesnek látod a világot? Nem lehet, hogy nem a világ ellenséges, hanem te tekinted a világot ellenségesnek, aztán ennek megfelelően élsz a világban? A legszelídebb ember is ellenséges lesz, ha eleve ellenséges vagyok vele. De lehet, hogy azt mondom, hogy én mártír, egyedül vagyok jó a sok gonosz között. Ez az áldozatszerep. Az emberek rosszak, bántani akarnak, és én az áldozatuk vagyok. Nem lehet, hogy így van? Kitől láttad, hogy így kell élni? Beleégnek a retinánkba azok a képek, amelyeket gyerekként láttunk. Ezer kézzel tiltakozhatunk az élet ellen, amit a szüleink éltek, de ez nem jelenti azt, hogy nem utánozzuk őket. Amolyan felnőttkori játék ez. Mint gyerekként: játsszuk el, hogy mi vagyunk anyu, meg apu. A csavar ott van, hogy ez a játék öntudatlan. Spontán jön. Csak az élhet más életet, aki megértette, hogy mi is az, amit elutasít. Nem kell messzire mennie ahhoz, hogy megtaláljam ennek az életnek a gyökerét: ott van bennem. Mert az ember alapvetően reprodukció. Újratermelődött minták. (érdekes alapmondatok ezek is, érdemes lenne majd külön ezekről is írnom!) Csak a tudatos másként élés eredményez változást. Ennek hiányában minden játszi könnyedséggel megy magától. Ahogyan beprogramoztak. A legegyszerűbb élet az, amit nem kellett újratanulnunk, ami magától jön.

Az ember bűnös – ez volt az én alapmondatom az emberre nézve. Az ember egy mindenre elszánt, elvetemült bűnöző. Kiszámíthatatlan és mindig arra játszik, hogy kijátssza azokat, akiket lehet. Mondjuk engem. Az ember megbízhatatlan. Az ember nem tud felelősséget vállalni. Az ember elhagy, nem érdekli, hogy mi van veled. Az ember megaláz. Az ember hazudik, és nem érdeklik az érveid. Az ember ostoba és arrogáns. Elképzelheted, hogy mi az eredménye annak, ha ezzel az előfeltételezéssel állok veled szemben. Nekem már réges-régen meg volt a véleményem rólad, még mielőtt bármit is tehettél volna. Mert bennem az ember eredendően rossz. Determinálva van a rosszra. Ez egy hazug mondat, és valami nagyon hiányzik belőle: a felelősség. A tetteimért viselt felelősség. Hogy az ember felel a tetteiért. Olyan emberektől tanultam meg, hogy kicsoda az ember, akik nem ismerték a felelősséget. Mindent megtehettek és meg is tettek, felelőtlenül. Öntudatlanul fel is mentettem őket. Felmentettem az embert. Téged is. Az ember rossz. Bántani fog és meg fog alázni. Kiszámíthatatlan és megbízhatatlan, de mi mást tehetne, hiszen ilyennek született. Akármilyen, az apád. Ismerős?

Hosszú idő kellett, hogy megértsem a felelősség szerepét az ember kapcsán. Hogy az ember képes rosszat tenni. Alapból csak is azt tud tenni. Ez van az alapcsomagban. Extrák nélkül az ember megbízhatatlan és kiszámíthatatlan. Extrák nélkül fapados. Rázós, és műszakilag hajlamos meghibásodni. Nem kifejezetten jó. De az ember felelős a tetteiért. Minden ember felelős érte. Én is. De minden ember a saját tetteiért felelős. Nem kell mások tetteinek a következményei miatt szenvednem. Mondhatom, hogy ezt te főzted. Ez a te tetteid következménye, ezért te vagy felelős. Nem vonhatsz felelősségre olyasmiért, amit nem én követtem el. Az ember felelős a tetteiért. És mert felelős képes nem alapjáraton élni. Képes másként élni. Másként dönteni. Megzabolázni magát. Nem alkoholistának lenni. Képes szeretni és alázatosnak lenni. Képes felnőni. Képes a felelősség vállalására. Képes gondoskodni a gyerekeiről. Képes dönteni. Rá kellett jönnöm, hogy ha az ember felelős lény, akkor az alapjáraton maradás (rossz, megbízhatatlan, féktelen, igazságtalan és önző), szóval az alapjáraton maradás is döntés kérdése. Dönteni nem egyszerű, főleg rádöbbenni arra, hogy ÉN döntöttem úgy, hogy így élek. Hogy nekem jó az, ahogyan azok éltek, akiktől élni tanultam. Még akkor is, ha elutasítom azt, ami az eredménye lett. De hát az életem döntéseim következményeinek az eredménye. A jónekemezis-élet az lesz, ami a neve: egy nem-élet. Nem-döntés. Reprodukció. Utánzat. Ki tudja hányadik.

Szóval van egy alapmondat valahol mélyen, ami messzemenőkig meghatározza azt, hogy kinek látod az embereket, és viszonylatukban saját magadat. Ez a mondat sok minden lehet, és ennél sokkal cizelláltabb is. Például, hogy minden nő szajha, vagy minden férfi egy vadállat; mindenki hazudik; aki nem dolgozik, ne is egyék; hulljon a férgese; aki másnak vermet ás, maga esik bele. Bármi lehet. Legalapvetőbb mondat. Tőmondatok. Ezekből az alapmondatokból növekedett fel az életed. Ha nem tetszik az eredmény, keresd meg a gyökerét.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!