222d-art

Segíts magadon, Isten is megsegít

Van hiba a világban. Bőven. Ezer okot tudnánk mondani, hogy a világ miért rossz hely. Még meg sem kellene erőltetnünk magunkat. Hibák sora kínálkozik magyarázatként arra, hogy mi a baj a világgal. Éles a szemünk ezekre a hibákra. Látod mások hibáit. Könyörtelenül le is leplezem. Lehet, hogy ebben lelem kedvem. Furcsa egy kedvtelés mindenesetre. Mindig van egy hibás.

A gond az, hogy nem lehet a világot megjavítani. Ráadásul közel sem biztos, hogy a világ jobb hely lenne, ha „megjavítanám”. Talán jobb is, hogy nem tudom megjavítani a világot (…). Nem kizárt, hogy még rosszabb hely lenne. Néha talán bennem is felvillan egy-egy összefüggés arról, hogy nem biztos, hogy minden úgy lenne jó, ahogyan gondolom. De többnyire nem gondolok semmit arról, hogy hogyan lenne jobb, csak egyszerűen úgy nem jó, ahogyan van. Mintha nem lenne mindenkinek egy elképzelése arról, hogy miért rossz a világ, hogy miért van elrontva az egész a kezdetétől. Alapjaiban. Sokaknak ötletei is vannak arra, hogyan kellene megjavítani. Néhány „nagy ember” a 20. században elég hatalmat kapott arra, hogy megjavítsa a világot, hogy a világ olyan hely lehessen, amilyen szerintük jó lenne. Aztán több 10 millió ember halt meg a nagy terv eredményeként. A világgal nyilvánvalóan baj van. Nem hiszem, hogy ezt vitatná bárki.

Az igazi kérdés mégsem az, hogy hogyan lehetne a világot „megjavítani”, hanem az, hogy nekem hol van a felelősségem abban, hogy a világ olyan, amilyen. Az én világom milyen? Én milyen vagyok. Mit változtatok magamon, hogy általa jobb legyen a világ. Szerintem mindenki mindjárt elnézőbb lesz, ha saját magán kellene változtatni valamit, pedig ahhoz minden hatalma megvan. Mindenre van magyarázat. Felmentés-mesterek vagyunk. Oka van annak, hogy ez így van és így is marad. Hát ilyennek születtem, nem érted? Nem tehetek róla! Mit tehetnék én, ha mindenki hülye? Valahogyan mindig ott kötünk ki, hogy mindig valaki vagy valami más az oka annak, hogy én ilyen vagyok. Saját hibáimra kínálkoznak ezerszám a felmentések. Hogy van ez? Fair, ha magamat felmentem, miközben a világgal könyörtelen vagyok? Aztán sarokba szorítva jön a joker: én egy selejt vagyok. Ez is csak egy újabb kibújás a változtatás alól. Az önsajnálat. Bebetonozott elhibázottság. Azért van ez, ami van, mert a Jó Isten ilyennek teremtett. Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Biztosan? Isten adott nekünk lelkierőt, gondolatokat, látást és hallást, képességet a tanulásra és a változásra. Képességet önmagunk megértésére. Mit javítok magamon? Ha semmit, miért a világtól várom, hogy megváltozzon?

A hiba az én készülékemben van. De nehéz eljutni erre a megállapításra. És aztán nem sajnálni magunkat, hogy én milyen selejtes vagyok. Miért vagyok egy olyan alávaló ember. Hihetetlen erős kibúvó a felelősség alól. Hát engem Isten miért teremtett ilyennek? Nem lehet, hogy élnem kellene a képességekkel, amelyekkel Isten felruházott? Például a változás és az alkalmazkodás képességével. Alázat. Hogy kezdjem el magamon. És amikor belemerültem abba, hogy hogyan is lehetne megjavítani, ami bennem elromlott, vagy rosszul van bekötve, rosszul van összerakva, eljutok oda, hogy messze elnézőbb leszek a világgal, amiben korábban csak a hibákat láttam. Vannak emberek, akiknek másból sem áll ki az élete, csak panaszból, hogy mások olyanok, amilyenek. Mindig van egy bűnbak. Mosom kezeimet, mint Pilátus. Hisz ilyennek születtem, csak mások tehetnek arról, hogy a világ olyan, amilyen. A hiba a TI gépezetetekben van, nem az enyémben. De ezzel sehová sem jutok. Amit meg tudok javítani, amiben meg tudok változni, az bennem van.

Nem hibáztatni, nem sajnálni magamat, hanem változtatni, megjavítani, megjavulni, meggyógyulni, összerakni azt, ami szétesett. Magamat. Segíts magadon, az Isten is megsegít, nem?



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • Adamekné Németh Zsófia

    Hát, nekem a személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy az un, megtéréstől (első, sorsdöntő találkozástól?) kezdve 16 év elkötelezett istenkövetés (keresés?) eredménye volt, hogy átélhettem: az Isten pontosan tudja, ki vagyok én, és mikkel küszködök nap, mint nap. És akkor feltört az élő víz. Volt is közöm hozzá, meg nem is, hiába adtam bele apait-anyait (talán szó szerint 🙂 Az biztos, hogy az én erőfeszítéseimen túl kellett, hogy eljöjjön a kegyelem kairosa, hogy összeálljon a kép.