böjt2

Te csak ne leckéztess!

“Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.” Jn 11,15

Sokan egy olyan Istenre vágynak, aki minden bajtól megóv és minden gondunkat megoldja. Szerintem ez egy gyerek-szerep. Ismerem ezt az érzést és ezt a vágyat, még ha jó ideje már tudom is, hogy ez egy helytelen istenkép. Akkor ne Isten, csak valaki. Mint a gyerek, aki várja, hogy a szülei megoldják helyettük a helyzetet. Isten nem ilyen, és sokkal kevesebb ember csalódna Istenben, ha nem hinné azt, hogy Isten bárhol is megígérte, hogy aki benne hisz, azzal nem történhet semmi baj. Isten nem ígért ilyet. Olyat ígért, hogy aki benne hisz, annak minden a javára válik.

A legjobb leckék az életemben nem azok voltak, amikor sikerült megmenekülnöm egy veszélyes helyzetből, hanem amikor nem sikerült. A menetrend-szerinti önvádlás és istenvádlás elmúltával idővel minden egyes helyzetből nagyon sokat tanultam. Ilyen volt az, amikor 2011-ben Tatáról, a Csillagpontról haza vezető úton szerencsétlen módon belecsúsztam egy nagyon drága kocsi hátuljába a 14 éves hármas Golfommal. Az másik kocsin okozott kár értéke a kocsim értékének a kétszerese volt. Aztán még a törött kocsival haza is kellett vezetnem Sárbogárdról. Életem néhány igazán szenvedéssel-teli emléke közül ez az egyik. És örülök, hogy megtörtént: magam miatt. Mert én egészen más lettem ennek a tapasztalatnak a birtokában.

Talán néhány éve még nem gondoltam volna, hogy ezt le fogom írni, de most mégis megteszem: örülök annak, hogy olyan szörnyű volt a gyerekkorom, és hogy annyit sírtam, mire felnőttem. Magam miatt örülök. Mert tudom, hogy mi az a boldogság. Van mihez viszonyítanom. Én nem lennék most az, aki vagyok, ha nem ott növök fel, ahol. Minden szülő felelős a tetteiért, ez nem a szülők felelősségének az eltusolása. Ez arról szól, hogy Isten hogyan fordítja jóra azt, amit az emberek elrontottak. Persze, velem együtt. Történhetett volna ez egészen másként is. Lehetnék alkoholista, és hogy nem lettem, az annak köszönhető, hogy Isten úgy gondolta, hogy más irányba viszi az életem. Örülök: magam miatt. Mert szeretek az lenni, aki vagyok, és ha nem olyan az életem, amilyen volt, ma nem ilyen lennék. Bár akkor valószínűleg nem is zavarna ez.

Jézus örül, hogy nem ért oda időben Lázárhoz, és hogy Lázár meghalt. Kemény mondat. Nagyon kemény. Az ilyen esetek miatt vádolják sokan Istent, és kiabálják, hogy csalódtak benne. Mert azt hitték, hogy ha Isten szereti őket, akkor elkerüli őket a baj. Akkor Isten majd valahogyan nem engedi, hogy baj essen. Korrupt ez az egész szemléletmód. Lefizetős: nekem jár-szemlélet. A másik oldala a szendvedsz-ezért-bűnös-vagy szemléletnek. Jóbnak az életében Isten rettenetes, ember által már-már alig ép-ésszel elviselhető szenvedést enged meg. A barátok így logikáznak: ha szenvedsz, akkor bűnt követtél el. Jób meg a másik oldal felé hajlik: nem követtem el bűnt, akkor miért szenvedek? Egyazon tévedés két oldala. Jézus azt mondja, hogy örül, hogy Lázár meghalt, és azért örül, mert ebben edződik az ember hite. Jóbé, Máriáé, Mártáé, a tanítványoké, az enyém és a tiéd. Felnőni a hitben nem lehet szenvedések nélkül. Érett felnőttnek az tekinthető, aki a szenvedést az élet részeként fogadja el.

 



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • Adamekné Németh Zsófia

    Én is írtam erről nemrég, Keresztelő János Jézushoz intézett kérdése, és a kereszt bolondsága kapcsán. Az a meglátásom, hogy az Istennel való kapcsolatunkban a szenvedéshez való viszonyunk megváltozása hozhatja el azt az áttörést, amikortól elengedjük a késztetést, hogy mi mondjuk meg, mi a jó és mi a rossz számunkra.

  • lany

    Jól sikerült írás. Néhol túl optimista az én ízlésemnek. Viszont a vége nagyon megfogott. Akkor értettem meg mit is akarsz mondani.
    Jó, hogy ilyen hétköznapi nyelven írtad le, fogalmaztad meg ezt az Isten képet. Tetszik.
    Nagyon jól eltaláltad a hasonlatot a felnőtté válással kapcsolatban. Remekül érezteti a felette leírtak súlyát.
    Összességében … olyan felnőttes. 🙂