böjt3

Állj, vagy feltámadok!

“Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred” Jn 11,23

Elgondolva a helyzetet, kelletlenül de beleképzelve magamat Mária és Márta helyzetébe – talán joggal mondhatnám, hogy Jézus, ez annyit ér, mint halottnak a csók. Ez nem mese, hogy a királyfi megcsókolja a hercegnőt, és az menten életre kél. Az élet nem mese. De a helyzet nem biztos, hogy így volt, a teológusok állítják, hogy a két nő (Lázár testvérei) hittek, csak meg voltak rendülve. Én mégis hajlok arra, hogy azt gondoljam, hogy Mária és Márta két ugyanolyan szereplője János evangéliumának, mint a többiek. És ugyanaz jellemzi őket: megrögzötten kicsinyesek és emberiek. Mint az emberek általában. Az orrukig sem látnak, mint az emberek általában. Mint én is. Én ilyen vagyok, azt bizton állíthatom. Szeretem annak nevezni a dolgokat, amik: például a halottat halottnak. Még ha fáj is. Mint mondhatnál erre? Feltámad a te testvéred… na, persze.

Értem megengedte, hogy higgyek? Pont ezt jelenti. Csak azt értékelem át magamban, amit már egyszer végleg elveszítettem. Jézus szerint a saját életünk is ilyen. Aki nem veszíti el az életét énértem, nem találja meg azt. Amit véglegesen nem veszítettünk el, azt nem is fogjuk másként látni. Csak az érti, hogy mit jelent ebben a helyzetben ez a mondat (feltámad a testvéred), aki élt már át reménytelennek tűnő helyzeteket. Aki már átélte, hogy egy hajszálon múlt egy házasság felbomlása. Aki átélte már, hogy aki nélkül nem tudja elképzelni az életét, elhagyta, és úgy tűnt, ez már örökké így marad. Csak az érti, mit jelent ez a mondat (feltámad a testvéred), aki élt már át olyan helyzetet, amiben már el is temette magában a másikat. Örökre elveszettnek hitt barátság. Sőt, családtagok, akikről már lemondtunk. Talán azért, mert ők benne maradtak abban, amiből te meggyógyultál. A legkeményebb veszteségek között van súlya ennek a mondatnak: feltámad.

Ebben az én hitemnek biztosan edződnie kell. Abban én is tudok hinni, hogy az utolsó napon feltámadunk, van mennyország, és minden ilyesmi, de hogy a jelenben az elveszett kapcsolatok, érzések, életek megváltoznak… az nagyon nehezemre esik. A tapasztalat kemény tanácsadó. Márpedig egy halott feltámadása olyan, amit még senki nem tapasztalt. Csoda. Csoda az is, amikor valaki megváltozik, akiről már lemondtunk. Sőt, az is csoda, ha megváltozunk, pedig már mindenki lemondott rólunk. Lázár feltámadt. Szeretném hinni, hogy ebben nekem is részem lehet.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • Kiss István

    Kedves Szabolcs!

    Írásaidat ismerve, úgy hiszem te is úgy gondolod: A hit nem érzés hanem egy döntés.
    Legyünk bátrak és javítsuk ki az utolsó mondatot:
    Hiszem, hogy ebben nekem is részem lehet.

    Testvéri szeretettel:

    Kiss István