art-2014

Csak egy szelet torta

Apropó, egy szelet torta. Érdekes ez, mert addig, amíg nem tudod, hogy a tortaszelet, amit kaptál, csak egy szelete az egész tortának, teljesen elégedett vagy vele. Örülsz, mert finom. Ízlik. Nem tudsz róla, hogy még vannak más tortaszeletek, sőt, van egy teljes tortagyár, vagy, hogy van egy torta-recept, aminek a segítségével annyi tortát készíthetsz, amennyire pénzed van. Bár itt már megint határokba ütközöl, mert meg kell fizetni a hozzávalókat, és itt is felüti a fejét az egyenlőtlenség kérdése. Vagy amíg nem is tudod, hogy van a világon torta. Fogalmad sincs a rész és az egész egymáshoz fűződő viszonyának bonyolult filozófiai eszmefuttatásról. Örülsz, hogy kaptál valamit. Anyatej. A csecsemők számára csak az anyatej van. Egyazon anya egyazon anyateje. Életszükségletének beteljesülése. A legtöbb mit kaphat. Nem is a legtöbb, hiszen nincs is más. Ez az egész a torta és a tortaszelet közötti különbség az összehasonlításból fakad. Hogy más is kap a tortából. Nem az enyém az egész torta. Sőt, hogy mások tortája finomabb, vagy mások nagyobb szeletet kaptak a tortából. Ez aztán jó sok fejtörést okoz nekünk irigység formájában. A szomszéd tortája mindig édesebb. Vagy valami hasonló.

Ez is egy idegesítő dolog, hogy teljesen boldog lehetnék én, ha nem tudnék róla, hogy az emberek nem egyenlők. Emlékszem, mikor fedeztem fel magamban először az irigységet. Amikor egy barátom gyönyörű lakásában jártam, aki nem mellesleg már akkor jó néhány éve igen fontos munkát végzett, így szépen is keresett. Én meg pályakezdő voltam. Ez a nyálcsorgatás kategóriája. Amikor ráeszmélsz, hogy van, akinek több van, mint neked. Amikor már nem elég az, amid van. Amikor először szembesülsz azzal, hogy az ember csak egyenruhában egyenlő, de a szabadság egyenlőtlenséget eredményez. Hosszú út vezet ennek az egyenlőtlenségnek a megértéséhez, hogy ez így rendben van és igazságos. (Persze, vannak kirívó esetek, de most nem arról van szó.). Meglátni, hogy hogyan és miért van valakinek nagyobb szelete a tortából. Megérteni és elfogadni, hogy az irigység nem termékeny, egyszerűen csak keserűvé tesz, és elmarja mellőled a barátaidat. Számít a kor és a befektetett munka, idő, energia. És ami a legnehezebb, hogy számít az örökség. Hogy mit kaptál, mit hoztál otthonról. Nem indulunk egyenlő esélyekkel és lehetőségekkel. Most ne csak pénzre gondoljunk, hanem gondolkodásmódra is. Működésképtelen sémákkal nehezebb egy eredményes és működő életet kialakítani, mint jól működő mintákkal, amelyeket sikeresen alkalmazhatok az életben. Nem bonyolult ez. Az a srác, akinek az apja a teljesítmény tekintetében azt tartotta mérvadónak, hogy mennyivel több alkoholt bír meginni, mint ivócimborája, lényegesen rosszabb esélyekkel indul egy sikeres élet igényével a zsebében az életnek, mint aki az édesapjától az okos és elkötelezett munka fontosságát tanulta meg. Hogy megbecsülje magát és a kapcsolatait, és hogy az ember el kell, hogy érje, amire vágyik. Az örökség. Nem tehet róla egyik sem: mást kaptak. Leplet rá, az apa sem tehet róla. De nekem tudnom kell, mivel indultam. Már nincs más. Hiába a szomorkodás vagy a vádaskodás, de hiába az irigykedés is. Persze, a lenézés sem bölcs dolog.

Nem mindenkinek van ugyanakkora szelete a tortából, és ez rendben van így. Számít, hogy hány éves vagy, számít, mit tettél bele abba, hogy beteljesüljenek vágyaid, számít az örökséged. Saját viszonylatomban mérhető az eredmény, amit elértem. Arról már nem is beszélve, hogy mindennek ára van. A felelősség hiányában ne akarjam megkapni, amit csak felelősséggel adnak. Például ne irigyeld a főnöködet, mert nem jártál még egy napot sem a cipőjében. Ilyenkor mindig eszembe jut a Mindenható című film, amiben a főszereplő egy napon megkapja egy időre Isten minden „felelősségét”. Állandóan imával zaklatják a srácot, és hamarosan könyörög, hogy vegye vissza Isten ezt a nagy felelősséget, mert nem bírja a vállán cipelni az egész világ súlyát. Ekkor Isten (aki ugye, Morgan Freeman) azt mondja, hogy csak New York egy kerületét adta át neki… nem az egész világ terhét. Ez mindig emlékeztet arra, hogy mindenre meg kell érni. Hogy el tudjuk hordozni a felelősséget, amit az a státus magával hoz. Legtöbbször ehhez a sok-sok munkán és elköteleződésen kívül bizonyos életkor is szükséges. Bölcsesség. Mint a felnőttséghez, hogy amikor majd megkapod a jogot, hogy te rendelkezz a torta sorsa felől, akkor ne tartsd meg magadnak az egészet, hanem oszd szét a gyermekeid között. Sőt, talán addigra elég éretté válunk, hogy áldozatot tudjunk hozni gyermekeinkért, és akár le is mondunk a saját szeletünkről, csak hogy minden gyerekünknek jusson egy szelet. Hát ez a torta és a tortaszelet esete.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!