böjt 7

Amikor valami hiányzik

„Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?” János 11,56

Azon gondolkodtam, hogy mennyire ügyesek vagyunk mi emberek abban, hogy minden fontos dolgot száműzzünk a környezetünkből. A fontos dolgokra vágyunk, de a fontos dolgok mindig feszültséggel járnak. Néhány napja beszélgettem egy ismerősömmel, és egy lelkészt idézve ezt mondta: a felnőttség feszültség, és az a felnőtt, aki képes ezt a feszültséget elviselni. Úgy érzem, hogy gyerekkoromban túl sok feszültséget kellett elviselnem a környezetemben, és feszültség-csömöröm lett. Így van ezzel mindenki? Vagy egyszerűen mindenki megmagyarázza valamivel, hogy miért nem képes elviselni a feszültséget. Azon dolgozunk, hogy a kapcsolataink feszültségmentesek legyenek. És amikor feszültségmentesekké válnak, akkor siratjuk azt, ami együtt járt a feszültséggel: az életet.

Itt van például a böjt. Megvallom, korábban soha nem foglalkoztam a böjttel, mert egy vallásos gyakorlatot láttam csupán benne. Azért csak ennyit, mert az ember minden fontos dolgot kiüresít. A feszültség-mentesítés következményeként. A Biblia szerint a böjti időszak Jézus útja a keresztre, majd a feltámadásra. És ha a Biblia szerint ez így van, akkor eredetileg ez a történet erről szólt. Irányítsd a figyelmed erre a történetre. Légy ennek a történetnek a része. Szoríts háttérbe más dolgokat, mondj le valamiről valami másért. És ez a legnagyobb feszültségforrás. ValamiRŐL lemondani valamiÉRT. A vallásos gyakorlat elviselhetőbb. Így az egész evilágivá és élettelenné válik. Ne egyél húst. Így lett a valamiről való lemondás valamiért, simán lemondás, hogy majd újra ugyanazt tehesd. Húshagyó keddtől húsvétig. Még a megnevezések is komikusak a történet eredeti üzenetének a fényében. Abbahagyod az evést, majd a húsvéti sonkával újrakezded. Tökéletesen feszültségmentes, mert tökéletesen materiális. Lélektelen.

A zsidók felmennek a páska-ünnepre (ez a mi húsvétunk bibliai előképe), és azon tanakodnak, hogy vajon Jézus el sem megy? Régen azzal viccelődtünk, hogy a Szentháromság arról beszélget, hogy hová menjenek, ahol még nem volta soha. Mire a Szentlélek azt tanácsolja, hogy menjünk a teológiára… mérhetetlen cinizmus van ebben a viccben, és persze, attól függően, hogy melyik teológia hallgatója voltál (mert ez egy tipikus teológus-vicc), mindig a MÁSIK, lehetőleg a rivális teológiára gondoltál. Feszültség-mentesítettük Jézus halálának és feltámadásának az ünnepét. De hogyan lehet feszültség- mentesíteni azt, ami maga a tömény feszültség? Úgy, hogy úgy teszel, mintha nem is lenne.

Magas labda, hogy elmenjek egy egyházkritikus irányba, de egyben felszínes és leegyszerűsítő is, úgyhogy nem teszem. Helyette belátom, hogy ez az egész feszültség-mentesítés arról szól, hogy az ember viszket attól gondolattól, hogy az Igazság átformálja az életünket. Az igazság (amikor valami nyilvánvalóvá válik) mindig végletekig feszültségekkel teli helyzeteket teremt. Kiderül, hogy nem elégedettek a munkámmal. Kiderül, hogy nem lehet gyerekünk. Kiderül, hogy a gyerekünknek valamilyen maradandó betegsége van. De: kiderül, hogy évek kemény feszültség-mentesítésének az eredményeként már nincsen egy szemernyi szenvedély sem a házasságunkban.

Jézus szenvedése, halála és feltámadása nélkül a böjt és a húsvét csak egy apropó arra, hogy megünnepeljük saját feszültség-mentesített életünket, és ennél fogva a boldogtalanságunkat is. Az üresség ünnepe. És nem csak ez, minden más is.

Van a pszichológiában egy olyan kifejezés, amivel azt írjuk le, hogy valaki megpróbálja kizárni az életéből az érzelmi érintettséget, és ennél fogva a fájdalmakat, a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot, és persze ezzel együtt a halálnak és az elmúlásnak a gondolatát is. Ezt intimitás-kerülésnek hívjuk. Ha nincs intimitás, teljesen mindegy, hogy a hit dolgairól van szó, hogy a magánéletedről, mindent egy feszültség-mentesítési törekvés, masszív intimitás-kerülés fog jellemezni. Jézussal mégis betolakszik az életünkbe az a feszültség, ami a kerülni igyekezett intimitást is magával hozhatja, hogy az ember élete minden törekvése ellenére nem lehet érzelem-mentes, fájdalommal jár, bizonytalansággal, kiszolgáltatottsággal és szenvedéssel. Mindezt elfogadni és életem és magamról alkotott képem részévé tenni, közel engedni magamhoz: ez a teljes élet. Az igazság fényében élt élet.

Én is csak ezt tudom kérdezni: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!