böjt8

A gyakorlatiasoké a mennyek országa?

„Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” János 12,5

Júdást élelmesnek lehetne nevezni. Az élelmes az az ember, aki egyfajta józan pragmatikussággal arra törekszik, hogy a számára kedvező eredményre jusson. Az élelmes jól bánik a pénzzel, megnézi, hová teszi. Aki élelmes, az nem szórja a pénzért. Abba fekteti be, ami hasznot hoz. Az élelmesség összeegyeztethetetlen a hitben tett lépésekkel. Az élelmes magatartás egy megrögzötten evilági látásmódot hordoz magában. Lehetne ez is a jelmondata: ragadd meg a lehetőséget most, mert egyszer élünk, és ki tudja, mi lesz holnap. Az élelmességet gyakran nevezik „gyakorlatiasságnak”, amikor az ember megteszi, amit „meg kell” tennie. Júdás Jézus legélelmesebb tanítványa volt. Nem hiába volt nála a tanítványi kör kasszája. (Néha elgondolkodom azon, hogy egyáltalán lehet-e tiszta és rendezett pénzügyekről beszélni egy olyan országban, ahol ezen a területen a élelmesség, és a „józan gyakorlatiasság” a meghatározó és semmi köze nincsen a hitnek és az abból származó erkölcsi döntéseknek a pénzügyeinkhez. De ezt most inkább ne feszegessük. Nagy téma, mert aki a pénzügyeiben nem becsületes, az az élet egyéb területeink sem lehet az. Mert vagy mindenhol érvényesül Isten akarata az életemben, vagy egyáltalán nem érvényesül. Mert csak a kaporból adok tizedet, meg a mentából, a hívő életgyakorlatom merő díszlet, lepel a becsületesség hiányához.)

Ahogyan azt a Bibliában úton-útfélen felfedezhetjük, a történetnek itt is van egy emberi és egy isteni olvasata. Az emberi olvasatról fentebb írtam. Júdás pazarlásnak tekintette Mária tettét, hogy azt a drága olajat Jézus lábára pazarolta. Pedig milyen komoly bevételre lehetett volna szert tenni, ha eladjuk, és nem Jézus lábára pazaroljuk. Az emberi perspektíva szerint mindaz, amit Isten ügyére szánunk, legyen az idő, pénz, munka, emberi erőforrások vagy anyagiak, ablakon kidobott dolgok. Teljesen hasztalan, sőt, egyenesen felelőtlenség és őrültség. Mondhatnánk hogy „nem gyakorlatias” és „nem élelmes” gondolkodásra vall. Emögött a gondolkodásmód mögött az a meggyőződés húzódik meg, hogy a személyes, emberi szemszögem legalábbis helyes, de leginkább azonos Isten szemszögével. Pedig nem. Nagyon nem. Nem véletlenül nevezi a Biblia a keresztről szóló beszédet bolondságnak, amely által mégis, akik hisznek benne, üdvözülnek. Mert a hit maga a bolondság. Minden emberi szempont azt harsogja, hogy feladni a láthatót a láthatatlanért, azt, ami most van, azért, ami esetleges: bolondság. Bolond vagy te Pál, a sok tudomány elvette az eszedet. Akár ezt is mondhatta volna: nem vagy gyakorlatias. A dolog pedig egyszerű: Jézus követői nem emberi mérték szerint gyakorlatiasak, hanem isteni mérték szerint. A hit mértéke szerint. Az emberi mérték szerinti gyakorlatiasság még egyetlen gyülekezetet sem erősített meg abban, hogy betölthesse Istentől rendelt szerepét a környezetében: az evangélium hirdetésében. Ezek nem ellentétek. Nem azt állítom, hogy a hívő nem-gyakorlatias. Hanem azt, hogy a hívők gyakorlatiassága nem egy evilági, materiális, anyagias gyakorlatiasság. Hitbeli meggyőződés hatja át, az motiválja. A hitbeli meggyőződés pedig az Igéből származik. Minden más, ami nem az Igéből, az Ige megértéséből született, idegen test a keresztény hit körében.

Jézus a történetnek egy másik olvasatot ad. Jézus arról beszél, hogy ezt a drága olajat most azért volt gyakorlatias és értelmes a lábára kenni, mert meg fog halni. És emögött azt is hallhajuk, hogy és fel fog támadni. Hogy örök életet így hoz az embernek. És hogy ebből a perspektívából nézve ez a most az örök élet előszobája. Mária az örök élet szemszögéből nézve gyakorlatias. Júdás szemszögéből nézve meg felelőtlen és pazarló.

Mit adok oda Jézusnak és miről mondok le érte? De mondhatnám inkább így, hogy mit adok oda a gyülekezetnek és mit áldozok Jézus testéért, ami a gyülekezet? Hogyan nyilvánul meg az életemben a hit gyakorlatiassága? Hogy egy emberi mérték szerint nézve esztelen szolgálatot mégis vállalok a gyülekezetben, mert aki nem az örök élet szemszögéből nézi az életét, arról azt mondja Jézus egy példázatában, hogy olyan, mint az az ember, aki egyre többet gyűjtött, egyre nagyobb csűröket épített, egyre jobban ment a szekere, de nem számolt azzal, hogy az életének határa van. Bolond, még ma este elviszik a lelkedet. Ami az örök élet szempontjából értéktelen, az Jézus szerint értéktelen. Akár gyakorlatias, akár nem.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!