blessed

Áldott állapotban

Legyen meg a te akaratod. Arról sokat beszélünk, hogy mit jelent ez akkor, amikor nehéz utakon vezet Isten. Amikor szenvedünk, amikor nem-szeretem-napokkal van tele az életünk. Szerintem ezek az időszakok arra vannak, hogy megtanuljam nem isteníteni a saját sikeremet. Ezért nem szabad élet-elvet faragni a szenvedésemből. A szenvedés feltámadáshoz vezet. A szenvedés fordulatot hoz. Majd ha újra elkezdem magamat megtenni a sikerem forrásává, újra elkezdődnek a nem-szeretem-napok. Mert Isten arra törekszik, hogy ne a körülményeimben lássam a gondviselést, ne a saját teljesítményemben, hanem az ő gondviselésében. Hogy minden tőle származik.

Szóval mi van, amikor a legyen meg a te akaratod azt jelenti, hogy Isten sikeressé teszi az utamat. Jób azt mondja, hogy ha a jót elvettük, a rosszat nem vennénk el? És mi van, amikor a JÓ elvétele okoz gondot? A rosszat elvettük, a jót nem vennénk el? Bármilyen furcsa, bár nem tudatosan, de az embernek problémát okoz, hogy „elvegye a jót” Istentől. Mit értek ez alatt? Azt, amikor nem lépek, amikor léphetnénk, nem változok, amikor változhatnék, nem válok szabaddá, amikor pedig nyitva állnak az ajtók. Benne maradok abban, amiben eddig voltam. Mert azonosítom Isten örök és elmúlhatatlan akaratával életemnek egy szakaszát. Egy barátom azt mondta erre, hogy ez a körberajzolt árnyék esete. Amikor életünk egy szakaszában felfedeztük Istent, majd gyorsan körberajzoltuk, és azonosítottuk a változhatatlan Istennel. De amikor azt mondjuk nagyon helyesen, hogy Isten újat cselekszik, akkor ez azt jelenti, hogy ebben az újban nekem részem van, nekem bele kell lépnem abba az új útba, amit Isten cselekszik. Isten új utakon visz, új módokon vezet, nem az utak és a módok vannak a középpontban, hanem az ő vezetése és a bizalom, amivel hozzá viszonyulunk.

Olvasod a Bibliát, és semmi újat nem mond neked? Nem lehet, hogy körberajzoltad Istent, és Isten emiatt semmi újat nem tud neked mondani? Nem lehet, hogy bezártad Istent a saját róla alkotott képedbe? Ennek mindig van egy énkép-vetülete is. Amikor magamat is körberajzolom: ez vagyok én. A megkövült múlt. Egy átsuhanó árnyék. Isten újat cselekszik, mert ez az akarata. Ez nagy kihívások elé állít minket. A szenvedések elfogadása mellett talán a másik legnehezebb dolog, elfogadni Isten kezéből az áldásokat. Nem azért, mert megérdemlem, hanem azért, mert ő jó.

Legyen meg a te akaratod. Mi van, ha az Isten akarata, hogy most már lépj tovább, és légy szabad? Meddig játszom még ezt a húzd-meg-ereszd-meg játékot Istennel? Gyere! Nem megyek! De te azt mondtad, hogy… oké, most meg azt mondom. Mert az akkor volt, ez meg most van. De nehéz Istennel együtt mozdulni. Van egy angol dicsőítő dal, ami mindig az eszembe van olyankor, amikor Istenre, mint mozgásban lévő Istenre gondolok: god is moving. Nem szobor, él, és aki él, mozog! Én is akkor élek, ha mozgásban vagyok. Az Újszövetség az Isten hatását, erejét a dünamisz szóval írja le, ami szintén hasonló jelentéssel bír. Isten hatással van az életünkre. De nem egyfajta determinista módon. Lehetetlen áldottnak lenni anélkül, hogy ezt az áldott állapotot elfogadom. Egy nő teherbe eshet anélkül is, hogy akarná ezt, de áldottnak csak akkor érezheti magát, ha elkezd ezzel a helyzettel együtt változni, mozdulni, együtt dobogni. Semmilyen áldás nem lesz áldássá számunkra addig, amíg nem érezzük magunkat áldottnak. Mert áldottnak érezhetjük magunkat jóban és rosszban is. Egyikben azért, mert Isten sokat adott, a másikban meg azért, mert megtartott a kevésben is.

Mi van, amikor azt mondja Isten: jó van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevésen, ezért sokat bízok rád ezután. Mit kezdek ezzel az áldás-túláradással? A nagyra-becsüléssel, ami Isten részéről ért? Megértem, hogy ezt jelenti, hogy Isten jó? Hogy megajándékoz? Hogy a történetnek ez is ugyanúgy a része, mint amikor mindenem hátrahagyom, és követem őt? Hogy a lecke épp az, hogy minden helyzetben és körülményben ő legyen Isten és nem a helyzetek és a körülmények. A szenvedést és a jólétet is lehet Istennel azonosítani. De Isten arra tanít, hogy minden helyzetben Ő legyen számunkra Isten. Mint aki megengedi a rosszat, és aki kihoz bennünket a kútból, ahová talán testvéreink dobtak.

Arról már nem is beszélve, hogy én én vagyok ebben és abban a helyzetben is. Hogy nem a körülményeim vagyok. Szabad lehetek arra, amerre Isten vezet. Isten szemében nem a szegénység és nem a gazdagság vagyok. Nem a kudarc vagy a siker vagyok. Nem a szenvedés vagy az áldás vagyok. Isten annak lát, aki vagyok. AkármiBEN vagyok.

Mit lépsz erre?



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • Emese Szombatiné Prohászka

    Élet-indító írás. Nekem. A terápiám folytatása, kiegészítése. Ezt nem is jöhetett volna jobbkor! Köszi!