1115

Tudjukki tudjukmikor tudjukmit tett

A Harry Potterben Voldemort nevét soha semmilyen körülmények között nem mondják ki Harryék. Amennyire emlékszem, ennek a gyakorlatnak az a logikája, hogy minél többet emlegeted a nevét, minél többször és többen nevezik a nevén, annál erősebb lesz. A Harry Potter sorozatban Voldemort a gonosz megtestesítője. A gonosz elleni egyik védekezés a nevének ki nem mondása. Neve helyett mindig ezt mondják: tudjukki. Akinek nem mondjuk ki a nevét. Szerintem Rowling azért választotta ezt a megfogalmazást, mert valahogyan mégis csak meg kellett jeleníteni fogalmilag a tabu témáját. Egy regényben – főleg ha az kimondottan gyerekeknek íródott – mégsem lehet a tabut úgy megjeleníteni, hogy nem jelenítjük meg. Nem lehet hallgatással kifejezésre juttatni, hogy itt egy taburól van szó. Hát úgy döntött, hogy megnevesíti egy másik néven. És azt hiszem, a megoldás tökéletes megjelenítése a tabunak. Tudjukkiről van szó. Arról, akinek soha nem mondjuk ki a nevét. Mert már a puszta emlegetése is erősebbé teszi őt. Az ellene való harcunk legjobb eszköze a felejtés, a tudomásul nem vevés. Egyébként szerintem a Harry Potter minden gyerekregényre utaló jel és eszköz ellenére nem gyerekregény, de ez messzire vinne. Maradjunk a tabu rowlingi megoldásánál, a ki nem mondásnál, illetve a ki nem mondás kimondásánál. Ha már beszélni kell róla, és utalni kell rá, utaljunk egyfajta nem-beszéd segítségével rá: arról van szó, akiről nem beszélünk. A megoldás azért is szükséges, mert Voldemort nem lehet annyira tabu, hogy egyáltalán ne történjen utalás rá. Voldemort nélkül nincsen Harry Potter. Illetve Voldemort nélkül a Harry Potter sorozat teljesen jelentéktelen és értelmetlen. Voldemort a megtestesítője a gonosznak, aki ellen zajlik a küzdelem. Voldemort miatt lett árva Harry.

Freud írt egy könyvecskét a vallásról Totem és tabu címmel, amiben arról beszél, hogy összefüggés van a tabu, a szülők és nem mellesleg a vallás között. Ezt úgy fordítottam le magamnak, hogy a szülőket övező tabu vallásos jellegű. A tabu a szülőket érinthetetlen „istenekké” teszi. Freud erre azt a magyarázatot adja, hogy volt egy ősi lázadás, amiben a fiak megölték az apát. De az apa halála véres testvérháborúhoz vezetett, ami azzal ért véget, hogy a fiak megalkották a „nagy apát” az istent, aki egyfajta kvázi-tekintélyként viszonyítási pont lett a fiak egymáshoz fűződő viszonyában. A dolog nagyon izgalmas számomra, és nem is Freud Istenről alkotott képe miatt, hanem azért, mert megvilágít valamit a fiak és az apák (szülők) közötti viszony működéséről és a taburól. A szülő tabu. Egy időben nagyon foglalkoztatott az ötödik parancsolat: tiszteld apádat és anyádat. És ennek a parancsolatnak különösen a tabusító értelmezése. Amikor azt értjük ezen a parancson, hogy „akármilyen, az apád”, kötelességed tisztelni. Ezt mondta Isten. A parancsolat azonban okot is illeszt a parancshoz, ezért feltételezhetjük, hogy jelentősége van. Felbecsülhetetlen jelentősége. Gyerekkoromban sokat jártam egy templomban, ahol a falon ez a 10 parancsolat volt felírva egy márványtáblára. Minden parancsolat rövidített volt, így az ötös is: tiszteld apádat és anyádat. Ennyi. Ez így tabusítás. Miért? Mit is tisztelek bennük? Mit tisztel a gyerek a szüleiben? Ezt mondja ez a parancsolat okként: „Hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad teneked.” Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a tisztelet oka a szülők által közvetített értékekben van. A zsidóság megmaradásának a letéteményese az volt, hogy nem feledkeznek meg arról, hogy ezt a földet Istentől kapták, aki kihozta őket Egyiptomból, a szolgaság házából: felszabadította őket. Mihelyst ezt elfelejtik, megszűnnek nép lenni. Feloldódnak a környező társadalmakban. Számomra adódik a kérdés, hogy de mik azok az értékek, amelyeket a szüleimtől örökségül kaptam? De pusztán ez a kérdés már önmagában tabu-döntögetés. Pedig a tiszteletnek oka van. Egy barátom ezt a parancsolatot kutatva konklúzióként ezt a mondatot fogalmazta meg: tiszteld apád és anyád ajkán a törvényt (Tórát, Isten törvényét). Az apa és az anya Isten képviselőjeként van jelen (ezek szerint) a családban. De ez egy újabb kérdést vet fel: Isten olyan, mint az apám és az anyám? Mára bátran ki merem mondani, hogy nem. Egyáltalán nem. De ehhez fel kellett oldjam magamban a tabut: hogy ezeknek a kérdéseknek a feszegetése már önmagában tiszteletlenség. A szülők emberek, és mint ilyenek, nem tökéletesek. Amíg tabu az elkövetett hibáikról beszélni, vagy gondolkodni, addig istenekként kezelem őket. Ez pedig messzemenőkig meghatározza azt, hogy milyennek látom Istent. Az ötös parancsolat a közhiedelemmel ellentétben elsőként nem a gyerekeknek szól, hanem a szülőknek, ugyanis a szülők a gyerekek életében Isten reprezentánsai. A gyerekeknek olyan istenképük lesz, amilyet a szüleik megjelenítettek nekik.

De térjünk vissza Voldemortra és a Harry Potterre. Nem lehet egy történetet elmesélni a maga teljességében, pontosan és hitelesen, ha van, ami tabu. Nem mesélhetem el a saját történetemet, nem érthetem és nem ismerhetem meg, ha a szüleim és ennél fogva a gyerekkorom tabu. A szülőket annak látni és tekinteni, amik, elengedhetetlen ahhoz, hogy magamat annak ismerhessem meg, amivé nevelésük által lettem. A tabu épp olyan, mint Voldemort a Harry Potterben: tudjukki, tudjukmikor tudjukmit tett. Akinek nem mondjuk ki a nevét, akkor, amire nem emlékszünk, azt tette, amiről nem beszélünk. Nem érthetem meg magamat, ha nem értem meg a szüleimet. De hogy megérthessem őket, véget kell vetni a tabunak és úgy írnom és beszélnem róluk, mint magamról.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!