bor

Akkor majd a kövek

A következetesség kemény dolog. Kemény eledel. Következetesnek lenni az önsorsrontásban ugyan következetesség, de ez a nem-kívánatos fajta. Következetesnek lenni a bűnösségben, a bűnös gondolkodásmódban, azt vállalni, zászlóra tűzni, azzal azonosulni, azt a hitelesség receptjének kikiáltani – ez is következetes, de következetesen helytelen. C. S. Lewis ezt nevezi az emberiség felszámolásának. Ezt szépen megfogalmazva pragmatizmusnak szoktuk nevezni. Ma azt kérdeztem a 15 éves ifiseimtől, hogy tudják-e mi az a spontaneitás, és tudták. Gyakran elszégyellem magam, mert én 23 éves voltam, amikor megtanultam, mit jelent a disztingválni szó. Talán egy éve egy másik 15 évesekből álló nagyszájú édes csapattól azt kérdeztem, hogy tudjátok-e, mi az, hogy disztingválni. 15 évesek voltak, az egyik lány nagyon őszintén ezt mondta: tudjuk, csak nem tudjuk, hogyan kell alkalmazni. Hát ezt nagyon sok felnőttel is így van. Tudjuk mi, hogy mit jelent, csak nem tudjuk alkalmazni. Ennél már csak az a jellemzőbb, amikor nem tudjuk, mit jelent, de alkalmazzuk.

Aztán ott van, amikor valamit alkalmazunk, de nem tudjuk, vagy nem akarjuk megnevezni. Így van ez a „józan pragmatizmussal” is. A pragmatizmus alapvetően egy amerikai filozófiai irányzat (talán az első jelentős, ami visszahatott Európára), és a lényege, hogy az a fontos, hogy mi az, ami működik a gyakorlatban. Gyakran a köznyelvben a „gyakorlatiasság” értelemben használjuk. Igen ám, de a „gyakorlatiasság” szó alatt meg leggyakrabban azt értjük, hogy dörzsölt, sunyi, manipulatív, aki tűzön-vízen át eléri, amit elhatározott, és ebben nem akadályozza meg az sem, ha mások nem akarják. A gyakorlatias az, aki belesimul a fennálló viszonyokba, és abból valami olyasmit hoz ki, amivel ő legalábbis jól jár. Lehet ebben is következetesnek lenni. És így jutunk el a pragmatizmustól az élelmességig. Az élelmességet meg ma egyre gyakrabban nevezik korrupciónak nálunk. A korrupció meg nem más, mint az, amikor valaki nem tisztességes, mert végső soron nem a társadalom hasznát tartotta szem előtt, hanem a sajátját.

Aki egy kicsit járatos az etika területén, tudja, hogy a társadalom és a társadalomban élő egyén viszonya az etika egyik legnagyobb témája. Egy kedvenc szerzőm ezt a viszonyt egy nagyon szemléletes példával mutatta be. Egy olyan legelőn, ami 10 ember 10 tehenét tudta ellátni eledellel és ennél fogva 10 ember megélhetését biztosította, és így tíz családét is, egy alkalommal úgy döntött az egyik ember a 10-ből, hogy beruház még egy tehénre. A következő évben mind a 11 tehén soványabb lett és kevesebb tejet adott. Majd a következő ember is beruházott még egy tehénre, így a 12 tehén még soványabb lett és még kevesebb tejet adott. És így tovább, és így tovább, míg végül a tehenek éhen haltak, és ennél fogva a gazdáik és a családjaik is. A történet elvont és túl egyszerű, ahhoz, hogy ne lehessen ezer oldalról támadni, mégis megvilágít valamit abból, amit a filozófia metafizikának nevez. Hogy kell, hogy legyen a 10 embernek egy közös megegyezése (közmegegyezés, vagy társadalmi konvenció), és ehhez pedig szükséges valami, ami fölötte van ennek a 10 embernek. A kereszténység azt képviseli, hogy ez Isten és az, amit Isten az általa adott törvényben jónak és helyesnek mond.

A már emlegetett C. S. Lewis Keresztény vagyok című könyvében (zseniális könyv!) az egészet ennél kezdi, hogy minden emberben van egy erkölcsi ítélet. Van, amit jónak és van, amit rossznak mond. Még azok is, akik szerint nincsen semmilyen erkölcsi törvény, mert az etika csupán közmegegyezés, a valamikor élt emberek véleménye. Amikor azt mondom, hogy nem jó, ha mások megmondják nekem, mi a helyes, és az a helyes, ha én döntöm el, akkor én milyen törvény, etika vagy erkölcs alapján mondom ezt? Mi a viszonyítási pontom? Ha nem mondhatja meg senki, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor én sem, nem? Kell, hogy legyen valami, ami alapján ezt rossznak mondom, azt meg jónak.

Jut eszembe, egyszer valaki azt mondta, hogy idealista vagyok. Azért, mert abban hiszek, hogy attól függetlenül, hogy valami most az én helyzetemben és környezetemben működik-e vagy sem, a többség (vagy mindenki) butának vagy naivnak tart érte vagy gyakorlatiatlannak, nem lehet a mércéje annak, hogy igaz-e, amit hiszek. A jó nem az, amit a többség képvisel, mint ahogyan attól sem lesz jó valami, hogy a többség nem ért vele egyet. Ez egy nagyon félrevezető szempontrendszer. A jó független attól, hogy hisznek-e benne az emberek vagy sem. A jó független tőlem is. A jó volt, mielőtt megszülettem volna, és lesz, miután meghalok. A jó akkor is lenne, ha senki nem hinne benne, ha mindenki gonosz módon élne. Mert a jó több, mint a társadalmi közmegegyezés. Ehhez a jóhoz képest mondhatunk egy társadalmat egyik szempontból igazságosnak, egy másikból igazságtalannak. A tökéletes társadalom utópia. (Thomas More). A tökéletes világ volt és lesz. Van, de nem ebben az emberi-emberi viszonyrendszerben. Jézus ezt nevezte „Isten országának”. Ezért mondjuk, hogy jöjjön el a TE országod. Mert az a jó.

Ami az én küldetésem ebben a világban, aki ismerhetem annak a másiknak a törvényeit, az, hogy képviseljem azt. Akár mindenki ellenében. Akár mindenkivel együtt. Kinek ez, kinek az nehezebb. Ha nem teszem, akkor majd a kövek kiáltanak. Mert ők következetesek.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • BagdanViktor

    És az is igaz, hogy ha ragaszkodsz a jóhoz, az végső soron mindenkinek a javára válik, még akkor is, ha ez abban a pillanatban nem úgy tűnik számukra/számunkra. Ez egy jó írás! Isten adjon erőt és tisztán hallást nekünk, hogy adott pillanatban megérezzük, mi a jó, és legyen is erőnk azt meglépni. Vajon a hallással, vagy az erővel van a baj? Vagy mindkettővel? Köszi a remek írást!

    • http://www.ujragondolo.hu/ Szikszai Szabolcs

      Köszönöm a hozzászólást! Szerintem van, amikor és akinek a hallással van baj (szelektív hallás), van amikor és akinek az erővel (tudom, mi a jó, mégsem azt teszem). Van, akinek és amikor azzal, hogy olyasmit akarok a saját erőmből, vagy egyedül, ami egyedül nem megy. Üdv: Szabi

      • BagdanViktor

        Köszönöm a választ! Ezek szerint az összes létező dolgot kimerítettem! 🙂 De azért igyekszem! Mégegyszer köszi a szuper írást, kellenek ilyenek, erőt adnak, hogy lehetőleg a jót válasszuk. Neked is adjon erőt, hitet, szeretetet, őszinteséget Istenünk, ahogy eddig is!