bol

Megváltás-tan másként

A megváltásról szóló tanítás alapüzenete az, hogy az ember 1. megváltásra szorul. 2. Nem képes önmagát megváltani. 3. A bűnei miatt szorul megváltásra. 4. Minden ember bűnös. 5. Ezért valaki más segíthet csak. 6. Ezért Isten a saját Fiát küldte el a világba, hogy megváltsa az embert. 7. Jézus tökéletes ember volt, aki nem volt bűnös, és tökéletes Isten is volt, aki így közbejáró az emberekért Isten előtt (és király és főpap is). 8. A bűnös ember csak a Jézusba vetett hit által lehet megváltott.

A keresztény megváltás-tan mellett az ember ősidők óta más és más megoldásokat próbál kreálni, amivel kikerülhető az, hogy Isten ingyen kegyelemből adott megváltását elfogadja. Az egyik ilyen megoldás az önmegváltás. Egy individualista világban nehézkes megértenünk, hogy Istennel szemben az egész emberiség áll a maga bűnösségével, és amikor a ember az önmegváltás megoldását próbálja alkalmazni, akkor annak is van egy közösségi (régiesen: közönséges) jellege. Az önmegváltás egyik jellegzetes vonása az ember bűnösségének a direkt, vagy indirekt tagadása. Keresztény körökben talán sokkal nagyobb kísértés az, amikor indirekt módon tagadjuk azt, hogy az ember bűnös. Minden ember. Például úgy, hogy a világot jó és rossz emberekre osztjuk. És a jó emberek közül egy különösen jó embertől várjuk, hogy megoldja a világ problémáit. És így jutunk el a hamis messianizmusig, amiről írni szeretnék.

Tegnap egy igetanulmányozó imaközösségben azt a részt olvastuk az Apostolok Cselekedeteiből, amikor Pál a császárhoz fellebbez. Ugyanebben a részben más nagyhatalmú emberek is megjelennek úgy, mint római helytartók, zsidó vezető emberek, főpapok, stb. Pál a császárhoz fellebbez ebben a helyzetben, ahol olyan bűnökkel vádolják, amit nem követett el, és amiért mégis halálra szeretnék ítéltetni. Nagy a kísértés, hogy azt gondoljuk, Pál a császártól várja a megoldást. Pedig közel sem erről van szó, hiszen arról szól végig a történet, hogy mindenki valaki más kezében van. És ez a valaki más nem a császár. Van a történetnek egy földi szála, emberi politikai és ideológiai játszmák kereszttüzében zajlik ez az emberi szál, de Pál számára ennek a történetnek van egy nem-emberi, isteni olvasata is. És ez utóbbi messzemenőkig fontosabb, mint a történet emberi szála. Az isteni olvasatban az áll, hogy Isten gondot visel az övéiről, és mindenki az ő kezében van. Kis és nagy emberek egyaránt. Pálnál ezt a bátorságot láthatjuk. Bizonyos perspektívából nézve (az üldözött keresztényekéből) Pál is egy nagy ember volt, egy olyan ember, aki létüket fenyegette, és akinek kiszolgáltatva érezhették volna magukat, mint ahogyan az ember általában érezheti nagy emberek kezében magát. Pál a damaszkuszi úton megértette, hogy még a felhatalmazásokkal a kezében egy általa jó ügynek vélt feladatban is megállíthat az, akinek mindannyian a kezében vagyunk. És hirtelen, akinek addig látszólag ki voltak szolgáltatva az üldözött keresztények, kiszolgáltatottá vált azok előtt, akiket üldözött. De ezek a korábban Saul (később Pál) által üldözött keresztények nem ragadták meg a lehetőséget, hogy emberileg megoldják ezt a problémát és végezzenek a magatehetetlen Saullal (megvakult), hanem épp ők volta azok, akik megmentették. Mert Isten nem akarja a bűnös ember halálát. Mert Saul új küldetésében Pál apostolként épp azt hívatott reprezentálni, hogy mindannyian Isten kezében vagyunk. Még akkor is, ha látszólag ez másnak tűnik. Hogy az emberi játszmák és történések mögött ott van Isten, és Isten terve a meghatározó abban, hogy a dolgok mivé alakulnak.

Pál nem azért fellebbezett a császárhoz, mert abban hitt, hogy majd a császár oldja meg a helyzetét. Pál tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a császár is eszköz Isten kezében. Hogy mindannyian Isten kezében vagyunk. Pálnak nem a császár volt a megváltója, hanem az a Jézus, akivel találkozott a damaszkuszi úton. Miért üldözöl engem? Hogy az üldöző átélje az üldözöttség érzését, maga is üldözötté lett, a keresztényekkel vállalt sorsközösség által. Régi barátai lettek az üldözői. Akár csak Jézusnak földi életében. De Jézus feltámadt, ezt Pál is tudta, hiszen a feltámadott Jézus állította meg őrült ámokfutásában, amelyben a vallás tisztasága nevében üldözte a feltámadott Jézus követőit. Milyen furcsa, nem? Az üldözőből lesz üldözött, és nem fordítva, ahogyan annyiszor megtörtént már a kereszténység története folyamán. Mert Jézus maga is üldözött volt. Nem lehet más a része azoknak sem, akik őt követik. Nem kell feltétlenül keresni ezt a státuszt, ez a mindennapokban is adott, minden olyan helyzetben, ahol nem vagy partner az emberi játszmákban. Mindig üldözötté leszel, ha nem vállalsz partnerséget. A cél soha nem az üldözöttség státusza, hanem az Isten ügyében megállás. A mártíromságot keresni nem helyes. Ez is nagy kísértés. Émil Durkheim a szándékosan keresett „önfeláldozást” (ha jól emlékszem), az öngyilkosság egy formájának tekintette.

Pál nem akart áldozat lenni. Mert az áldozat már bemutatást nyert és ő tisztában volt ezzel.

Az önmegváltás és a hamis messianizmus kézen fogva járnak. A politikai messianizmus, amikor az evilágból való isten országának a felépítésére vágyunk egy „jó ember” által. Aztán persze, szükségképpen csalódunk, mert minden ember vétkezett. De nem vonjuk le a megfelelő konzekvenciákat, hanem hamar egy újabb messiást keresünk, egy másik jó embert, akihez fellebbezhetünk, hogy ő elhozza a megváltást. A végérvényes jólétet és boldogságot. Pál tisztában volt azzal, hogy evilágban de nem evilából: hogy az emberben alapvető vágyként megfogalmazódó harmónia nem ebben a világban valósul meg, hogy a végérvényes jólét, boldogság és biztonság Isten eljövendő országában van, ami már most munkálkodik a világban. Hogy az emberiség már meg van váltva. Hogy nem szükséges a császár általi megváltás, mert biztos kézben vagyunk. Isten kezében.

A vallásos messianizmus. Amikor a vallási vezető vagy meghatározó tanító válik a megváltómmá. Ide sorolhatjuk a lelkészközpontú szemléletmódot, ahol a lelkész mindazon jóság megtestesítője kell, legyen, amit a gyülekezet nem képes teljesíteni, ezért a lelkészétől várja. De a lelkész nem Jézus. Szerepzavar van. Amikor az életem megoldását a lelkészemtől, vagy egy nagy vallási tanítótól várom. Szükségképpen csalódom, és nem vonom le a konzekvenciákat, hogy rossz lóra tettem, és nem ismerem fel, hogy Isten kezében vagyunk, hogy Jézus az ember megváltója, a tökéletes isten és ember, hanem egy újabb gyülekezetet keresek, egy újabb lelkészt, egy újabb tanítót. Egy messiást.

Ez az ember elsődleges bálványa: a jó emberekbe vetett hit és reménység. És ez nem más, mint az általános bűnösség tagadása. Mintha az, akiben reménykednék, akit megváltómnak és messiásomnak kiáltok ki, nem volna ugyanolyan bűnös ember, mint én magam.

És persze, mindig ott vannak az önjelölt megváltók és messiások. Így volt ez Jézus korában és így van ez ma is. Mindig vannak, akik azt ígérik, hogy ha rá szavazol, ha őt választod meg, akkor nyugodt lesz az életed és boldog. Hátradőlhetsz, mert itt van a mennyek országa. A tökéletes harmónia. Az ember ősi nagy kísértése, és sajnálatos, hogy az összképet nem lehet látni az egymásra-mutogatás miatt. Hogy minden ember vétkezett. Minden ember Isten kezében van. Nincsen igaz egy sem.

Tegnap a pénztárnál sorban állva az fogalmazódott meg bennem, hogy az embert a saját gonoszsága teszi boldogtalanná és öli meg. Az önzése és a saját jóságába vetett hite. Az elvárásai. Ahogyan néztem a sok megkeseredett arcot, ahogyan járok-kelek a világban, és látom az emberek arcán azt a sok csalódást, amit arcukra írtak fel szemrehányásként a világnak – mindig eszembe jut, hogy mennyivel boldogabb lenne ez a világ, ha lemondana arról az igényéről, hogy ő jó, csak mások ne lennének olyan rosszak. Az önzés, ami felemészti az emberi kapcsolatokat és ami az áldozatiságot szüli. A gyávaság, amit saját jóságomba vetet hitem mögé rejtek, és azt mondom, nem gyáva vagyok, csak a körülmények áldozata. Hát ilyen gyerekkorral hogyan is lehetne másként élni? Nem, nem azt mondom, hogy az embernek magát kellene megváltania személyesen. Hogy mások helyett önmagam messiása legyek. Ez sem megy. Nem válthatok meg senkit. Magamat sem. A házastársamat sem. A gyülekezetet és a lelkészt sem. Ha nincsen egy megváltó, aki erre képes, az ember reménytelenül elveszett. Akkor a pénztársornál állva felfedezett valóság az egyetlen alternatíva.

De van Megváltó!



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • Peter Farkas

    Kedves Szabolcs, remelem nem banod de szivesen megosztanam veled gondolatom hogy kis kontrasztot hozzak a fenti “puzzle” szinei koze. 🙂

    Ugy gondolom hogy ha elfogadom sajat buntetlensegem ahhoz azt kell tennem hogy nem keresem es igazolom mas embertarsamban a bunosseget, igy ha kepes vagyok az artatlan Krisztus arcat latni mindenkiben akkor az azt jelenti hogy ok nem lehetnek kulonbek tolem es igy felismerem: Krisztus bennem (is itt) van. Change your mind = Gondold ujra.
    Jezusnak mint embernek is fel kellett ismernie onnmagaban Krisztust es az ut amit megjart igyekezett a a rovid eleteben kihangsulyozni es elmagyarazni gyakorlati peldakba ultetve s bizvan abban uzenete segit majd tobbeknek is felismerni ez igaz ut lehetoseget mert mikor elered a felismerest nem tudsz mas lenni mint Megvalto, O szemeben a bunos vilag nem letezett se betegseg, szenvedes ezek mind a bunossegbe helyezett hitbol fakado problemak ha hitt volna a betegsegben akkor nem tudta volna Igaz szoval gyogyitani testvereit.
    Megvaltotta a vilagot mert megvaltotta onmagat! Az Izraeliek nem ismertek fel e lehetoseget mert nem ertettek meg Ot 2000 evvel ezelott, ma pedig ha miutan kijovunk a templombol vasarnap es Jezus szembe jonne velunk az utcan elmennenk mellette jo esetben vagy elitelnenk es ujra keresztre feszitenenk mas esetben…
    A bunosseg az ereinkben van mert meg a csapbol is ez folyik es elhisszuk hogy meg kell varni 2000 evet es majd akkor talan ujra megjelenik nekunk es akkor a jo tetteink miatt megvaltatnak bennunket a csunya rossz embereket meg majd jol megveri Akitol mi azt elvarjuk! 🙂
    Megvaltas = megvilagosodas azaz vilagossa valik az eleted ertelme azaz az Istenhez vezeto utra teres az pedig ugy lehetseges hogy megertsuk nem vagyunk egyedul a Mester, Jezus Krisztus mindenki szamara elerheto kor, nem, es nemzeti hovatartozas es ido nelkul – a bunos es buntelen is csak kovetni kell ot szivvel, lelekkel atadni neki az itelkezes sulyos terhet.
    Addig vagyunk bunosek mig elhisszuk a buneink kaprazatat de ha felismerjuk mi okozza e delibabot akkor nem fogok hinni benne tobbe. Minden attol lesz valosagga hogy belevetjuk a hitunket. A Vilaghaboru is a gyozelembe vetett hit miatt tor ki. De ugyanugy a szabadulasom a pokolbol ( itt:Vilag ) es az egesz! univerzum megvaltasa is az En/Te es Mindannyiunk hiteben van, csak el kell fogadni hogy nem bunosok akik korulvesznek minket hanem mind artatlanok veluk ugy ahogy Te is az vagy. Ne vessuk mar bele a hitet a bunos letbe mert nem arra lettunk teremtve hogy szenvedjunk es karhoztatva legyunk nyomorusagban es szomorusagban, mert Isten teremtmenye eletre es boldogsagra szuletett az orokkevalosagban.

    Mikor boltba megyunk nezzunk egymas szemebe es lassunk csodat mert volt ido ez eletben mikor (legalabb egy) valaki ugy latott minket mint Isten ajandeka, ha ezt a latast kiterjesztenenk mindenkire es a mindigre akkor nem kellene meg 2000, 4000 evet varni hogy valaki legyenszives valtson mar meg minket mikor e dontes lehetosege mar reges-reg a sajat kezunkben van.

    Van egy mondas: Nem az az arrogans aki Isten fianak valja magat hanem az aki nem.

    Udvozlet es koszonom a lehetoseget a fenti sorokhoz,
    Aldast es Felismerest

  • Miskolczy József

    “Ahogyan néztem a sok megkeseredett arcot, ahogyan járok-kelek a világban, és látom az emberek arcán azt a sok csalódást, amit arcukra írtak fel szemrehányásként a világnak – mindig eszembe jut, hogy mennyivel boldogabb lenne ez a világ, ha lemondana arról az igényéről, hogy ő jó, csak mások ne lennének olyan rosszak. ” – írtad. És eszembe jutott sok prédikátor sok szava, melyben sokszor elmondták, hogy mi igenis jók vagyunk. Hogy Szikszai Szabolcs és Farkas Péter (bizonyos értelemben) olyan jók, hogy Isten is örül nekik. (Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: mikor is teremti/teremtette meg Isten az embert? Engem is még a bűneset előtt alkotott volna??)
    És mindig magam elé motyogom: mennyivel boldogabb lenne ez a világ, ha lemondana arról az igényéről, hogy ő jó: önmagának, saját mértéke szerint – s mennyivel boldogabb lenne ez a világ, ha nem mondana le arról az igényéről, hogy ő jó: Isten által és Isten szerint.