pgs_tolerance1

Szivárványos életünk lapjai

“A jelenség azért korszakos, mert rámutat a mai egyház egyik alapvető dilemmájára. Ez abban ragadható meg, hogy egyes kérdésekben az egyház elvi álláspontján egész egyszerűen átlép az idő, a korszellem, az általános mentalitás – nevezzük bárminek is. Ez, akárhogyan is, kifejezetten ellentmondásos helyzetbe hozza az egyházat, hiszen ha folytonosan alkalmazkodik, felszámolja elviségét, magyarán egyház voltát. Ha viszont ridegen ragaszkodik ortodoxiájához a mai emberhez való viszonyban, semmiféle megértést nem tanúsítva, egyenesen embertelennek, ítélkezőnek tűnik fel.”Köntös László, Ferenc pápa nem ellenzi a válást?

Köntös László a Reposzt nevű blogban, amelyet dunántúli református lelkészek és lelkészfeleségek írnak, elkötelezetten és kitartóan képviseli azt az alapvető szemléletmódot, amely a körülöttünk történő dolgok és jelenségek megértéséhez elengedhetetlen az Egyház és a kereszténység viszonylatában. Legutóbb Ferenc pápa házassággal kapcsolatos kijelentéseit gondolta végig. Ebben a bejegyzésben is (sok más bejegyzés mellett) elhangzik egy fontos különbségtétel, aminek a megértése szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy a keresztények az őket körülvevő világ viszonylatában ne váljanak kirekesztővé és megbélyegzővé. Ez az egyszerűnek mondható szemléletmód nem más, mint hogy az ember (keresztényként) képes különbséget tenni az általa igaznak elfogadott elvi álláspontja és az abszolút értelemben vett igazság között. Persze, az Egyház mindeközben abban is hisz, hogy az elvi álláspontja egyben az abszolút értelemben vett igazság is, de ahogyan erre nagyon sok teológus felhívta már a figyelmet, és amire az egyháztörténeti tanulmányaink is figyelmeztetnek, az egyház egy evilági, az időbeliség határai közé szorított helyzetben soha nem tudhatja teljes magabiztossággal, hogy az igazság, amit megértett, az a végérvényes isteni igazság-e. Vannak mégis olyan alapigazságok, amelyek nem dőlhetnek meg, amelyekből az Egyház nem engedhet, még ha annak tagjai egyenként néha mégis engednek. Ilyen alaptanítás például az, hogy a házasság egy férfi és egy nő között létrejövő szövetség, amely ráadásul életre-szóló. Nem engedhet az Egyház ebből az elvi álláspontból, mert az Egyház hite szerint ez Kijelentés, és mivel Isten az embert férfivá és nővé teremtette, és a kettőjük közötti  kapcsolat eredményeként marad fent az ember a földön (utódok), ez az elvi álláspont elengedhetetlen.

Az elvi álláspont azonban nem jelenti azt, hogy ezt rá kell erőszakolnunk mindenkire. Mivel az egyház (a kereszténység) egy kijelentés-vallás, ezért csak azok számára releváns az Egyház elvi álláspontja, akik elfogadják a Bibliát kijelentésként. Arra úgy gondolnak, mint amin nem változtathatunk, azt nem magyarázhatjuk ki. Ha a Biblia a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként írja le, akkor ezt fogadjuk el igaznak. Ez az elvi álláspontunk.

Látszólag messziről indulunk, de a válás és a homoszexuálisok közötti házasság kérdése mögött ugyanaz az elvi álláspont van, csak míg az előzőben a hangsúly azon van, hogy a házasság életre-szóló szövetség, addig az utóbbiban azon, hogy egy férfi és egy nő között jön létre. A tolerancia azt jelenti, hogy bár nem értek egyet azzal, amit teszel, de elfogadom, hogy te azt tartod helyesnek. Nem arra törekszem, hogy meggyőzzelek, hogy miért tévedsz, hanem arra, hogy megértessem veled az álláspontomat, és hogy megérthessem az álláspontodat. Lehetséges, hogy soha nem fogunk egyetérteni, de megérteni megérthetjük egymást.

 

De lépjünk egy nagyot, lépjünk ki az Egyház belső világának színteréből, ahol a Kijelentés szabja meg, hogy mi a helyes, és mi nem az. (Persze, az Egyház elvi álláspontja az, hogy a világon mindenhol a Kijelentés szabja meg, hogy mi a helyes, de ez a valóságban egyáltalán nincs így. Ez is egy elvi álláspont.)

Az, hogy joga van-e egy állampolgárnak valamihez, ami alapvetően nem egyezik meg az egyház elvi álláspontjával és ennél fogva a Kijelentéssel sem, két külön történet. Az én elvi álláspontom is az, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége amely életre-szóló (holtomig vagy holtáig…). Nem kell a melegség témájáig eljutnunk, hogy szembesüljünk azzal a dilemmával, hogy hogy is van az, hogy az Egyház és abban a keresztények elvi álláspontja mégsem fedi a valóságot. A Biblia ugyanis tiltja a házasságon kívüli nemi életet. Mivel azonban ma az emberek már a harmincas éveik körül járnak, amikor megházasodnak, ezért nagyon kevés olyan ember van (köztük a keresztények is), akik nem éltek nemi életet házasságkötésük előtt. Ettől az Egyház elvi álláspontja és ha becsületes vagyok, az én személyes teológiai álláspontom sem változik meg. Elvi álláspontunk az, hogy a szexualitás terepe az isteni rend szerint a házasságban van. De menjünk egy lépéssel tovább. Az az elvi álláspontunk, hogy a házasság egy éltre szóló szövetség. Erről fogadalmat is teszünk Isten és emberek színe előtt, amiben sok más mellett azt is megfogadjuk, hogy halálomig vagy a másik fél haláláig együtt leszünk hűségben, szeretetben. Közben az ember mégis azzal szembesül, hogy már réges-régen nem csak a vallástalan emberek házassága ér véget válással, hanem a keresztényeké is. Ismerőseim közül sokan elváltak az elmúlt években. Lelkészek is. És az a furcsa helyzet áll elő, hogy ha még én magam válok el, akkor is az a helyes, hogy az elvi álláspontom nem változik, mert a Kijelentés ugyanaz. Nem így kellene működnie ennek a világnak, de aki élt már házasságban, tisztában van vele, hogy a házasság nehéz terep. Nem értek egyet azzal, hogy elválnak az emberek, mert az elvi (teológiai) álláspontom nem engedi, hogy egyetértsek, mégis elfogadom ezeket a döntéseket, mert ez a valóság. A valóságot pedig nem lehet (nem szabad) a saját elvi álláspontom irányába torzítani. Az vagy arroganciát vagy struccpolitikát szülne. Az emberek elválnak, ez elvi álláspontunk szerint (teológiailag) nem helyes, de mégis így történik. Szerintem itt igaz a ne ítélj, hogy ne ítéltess elve. Hallottam már elég sok nagy-hangú embert ítélkezni azok felett, akik elváltak, és végül rájuk is ugyanez a sors várt. Attól határolódunk el a leghangosabban, amitől fenyegetve érezzük magunkat. De akkor lépjünk még tovább ennél, és nézzük meg az együttélés kérdését. Jogunk van együttélni anélkül hogy bármilyen hivatalos formában összekötöttük volna az életünket. De ha a szexualitás a házasság terepéhez tartozik, akkor az a teológiai- elvi álláspontunk, hogy ez nem helyes. Ha együtt akarsz élni, házasodj meg. De ha megházasodtál, ne válj el, élj vele életed végéig. Kemény dolgok ezek. Szerintem pont ilyen kemény dolgok a meleg-házassággal kapcsolatosak is.

Szerintem egyszerűen van még egy olyan életmód, amihez hivatalosan is jogod van. Élhetsz vele törvényes keretek között. Egyébként van ebben némi irónia, hogy miközben a társadalomban a házasság értéke teljesen devalválódott, és az emberek már nem is kötnek házasságot, hanem szingli életet élnek, vagy élettársi kapcsolatban, addig itt a melegek házasságkötéshez való jogáról beszélünk. Hogy joguk legyen nekik is ahhoz, amit azok, akiknek eddig is joguk volt rá, már egyáltalán nem tartanak értéknek. Mert vagy meg sem köttetik a házasság vagy ha igen, rövid úton véget ér.

Ha ezt az egészet Isten szemszögéből közelítjük meg (Kijelentés), megértjük, hogy Isten ahelyett, hogy ráerőszakolta volna az akaratát az emberre, megváltotta az embert. Önmagával önmaga által békéltette meg a világot. Azt hiszem, az elvi álláspontunkat és a Kijelentés igazságához történő ragaszkodást nem feladva mégis arra kell törekednünk, hogy ez a megbékélés megtörténjen.

Hát ennyit a szivárványos őrületről.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • Pap Nikolett

    Kedves Szabolcs! Mit értesz tolerancia alatt? Miben lehet toleránsnak lennünk? / A cikkre vonatkozólag/

    • Kedves Nikolett! Ahogyan írtam. “A tolerancia azt jelenti, hogy bár nem értek egyet azzal, amit teszel, de elfogadom, hogy te azt tartod helyesnek. Nem arra törekszem, hogy meggyőzzelek, hogy miért tévedsz, hanem arra, hogy megértessem veled az álláspontomat, és hogy megérthessem az álláspontodat. Lehetséges, hogy soha nem fogunk egyetérteni, de megérteni megérthetjük egymást.” Üdv: Sz.

      • Pap Nikolett

        Igen, köszönöm,ezt olvastam is ,és meg is értettem. De konkrétan. Keresztényként, meddig terjedhet a toleranciánk? Mert azzal egyetértek,hogy jelezhetem a másik számára, hogy az én világképembe, hitembe ez nem fér bele, szóvá tehetem. És utána? Mert pl ez neked gond, hogy oké, hogy megértem, és meg is akarom, nyilván ez egy alap készség, de úgymond nem akarnám beleringatni abba, hogy oké én így,oké te úgy gondolod, nincs semmi probléma, éljünk tovább ugyanúgy, nem egyezünk, de a lényeg a szeretet. Mert ezzel hol mutatódik meg, hogy mi a bűn, mi nem? Hogy neki ebben meg abban nem kéne megmaradnia, stb….? Érthető, amit szeretnék kifejezni?

        • Ha valóban érdekel a téma, akkor ajánlok két könyvet. Az egyik: Philip Yancey, Meghökkentő kegyelem, a másik Nicolosi, Joseph,
          Szégyen és kötődésvesztés. Olyan kérdésekről beszélünk, amelyekre nincsenek egyszerű válaszok, és azokat is MAGAMNAK kell megtalálnom. Üdv: Szabi

          • Pap Nikolett

            köszönöm!:)

          • Igazán nincs mit. Majd írd meg, mit olvastál. 🙂