RAT_111

Kinek a joga?

Sok-sok beszélgetés útján rájöttem arra, hogy sokan nem értik, mit jelentenek az olyan szavak, mint az ítélkezés vagy a bűn vagy az önzés vagy a szeretet fogalma. Most ezek közül egyet szeretnék kiemelni és kicsit jobban körbejárni.

Az ítélkezés szavunkat nehéz definiálni, ezért nézzük meg ennek az idegen-szavas változatát, amiből az ítélkezés szavunk is származik. Ez pedig a kritika. Amikor valaki ítélkezik, akkor kritizál. A kritika, kritizál szavunk görög (latin) eredetű és a Biblia is használja. Segít, ha ennek a szónak a jelentéseit megnézzük a görögben. A kritérion szó jelentései: döntő ismertető jel, különleges jegy, próbakő, bíróság, elítélés, jogi ügylet, peres eljárás. A kritész szó bírót jelent. (tükörfordításban: aki kritizál, kritizáló). Jézus egy példázatában a „hamis bíróról” beszél, és ott az adikiasz szót használja. Az “a” a görög nyelvben megfordítja annak a szónak a jelentését, ami elé odakerül. A dikiasz igazságos jelentéssel bír, az adikiasz pedig ezt: igazságtalan vagy nem igazságos. Ez ellentmondásos, hiszen a bírónak (kritész) épp az a feladata, hogy igazságos ítéletet (kritérion) mondjon. A kritikosz, amiből a kritikus szavunk is származik (latin közvetítéssel) azt jelenti, hogy ami elválaszt, megítél, ítéletes (kritikus), megítélés, elválasztás, elhatárolás, döntés képességével rendelkező=ítélőképes.

Ha érteni akarjuk, hogy mit is jelent az ítélkezés akkor értenünk kell, hogy ez az egész egy jogi folyamatba van beágyazva. Amikor valaki ítélkezik, akkor a bíró székébe ül és ítéletet mond a másik felett, akit vádlottnak idéz meg ebben a peres eljárásban. Még ezt a szót is használjuk: bíráskodás, bírálat. Ezeknek a szavaknak van olyan jelentése is, ami valóban azt fejezi ki, amikor egy hivatásos bíró valós jogi keretek között ítéletet mond egy a jogi keretek szerint bűnös ember fölött. De erre ez a bíró felhatalmazást kapott és a jogi kereteket nem a bíró határozta meg, hanem az adott állam (jogállam). Persze, a kereszténység ősi problémája, hogy mi van abban az esetben, ha az állam nem helyes jogi keretekkel rendelkezik, és ennél fogva az ítéletek igazságtalanok. Ez a probléma már az ókori Izraelben is megvolt. Viszont a hivatásos bírónak felhatalmazása van arra, hogy igazságosan döntsön, és ennél fogva természetesen felelőssége is. Amikor zavaros egy országban a helyzet, van úgy, hogy az nép önbíráskodni kezd. Ez azt jelenti, hogy önkényesen ítélnek halálra embereket úgy, hogy arra őket senki nem hatalmazta fel és semmilyen törvényi, jogi keret nem állt a rendelkezésre ahhoz, hogy ennek az ítéletnek az igazságosságát el lehessen dönteni. Az önbíráskodás nem helyes.

Amikor az ember erkölcsi értelemben ítélkezik, akkor ebben a jogi folyamatban érthető meg, hogy mit is tesz tulajdonképpen. Bírói szerepet tölt be. Bíráskodik. A kritika nem bűnös dolog, viszont nagyon nem mindegy, hogy korrekt és jogos kritikát fogalmazok meg, vagy önbíráskodom. Amikor Jézushoz oda visznek egy állítólag házasságtörés közben tetten ért asszonyt, hogy Mózes törvénye azt mondja, hogy az ilyet meg kell követni, Jézus azt mondja az ott álló embereknek, hogy aki közületek bűntelen, az vessen rá először követ. De ha ennek a jogi környezetét nézzük, akkor Jézus lényegében azt kérdezte az ott állóktól, hogy ki tett titeket bíróvá e fölött az asszony fölött. Ez azt is jelenti, hogy még Jézus korában is gyakori volt az önbíráskodás Júdeában. Jézust is többször meg akarták kövezni, István vértanút meg is kövezték, ő meg is halt, míg Pál apostolt is megkövezték egyszer, de ő életben maradt. Az, amit mi általában ítélkezés alatt értünk, az nem más, mint ez az önbíráskodó magatartás. Az aktus, amikor egy önjelölt csoport (vagy ember) egy általa bűnösnek, halálra méltónak ítélt másik embert megkövez.

A vallások fanatizmusra hajó, vagy fundamentalista irányzatai mind hajlamosak arra, hogy ebbe az önbíráskodásba beleessenek. Hiszen mi sem világosabb annál, hogy ki a bűnös, és hogy aki bűnös, mit érdemel. Hiszen Mózes törvénye azt mondja… A gond az, hogy senki nem hatalmazott fel minket arra, hogy ítélkezzünk és a bírói székbe üljünk. Az önbíráskodást (ítélkezéseinket) semmi sem tartja igazságos keretek között, és az ember alapvetően hajlamos úgy ítélni, hogy az számára kedvező ítélet legyen. Mózes törvénye azt mondja, hogy a házasságtörés közben tetten ért nőt és a férfit is meg kell kövezni. A férfi nem volt ott, csak a nő. Gondolom, hogy ennek az egésznek van egy jogi folyamata is. A zsidó törvények elviekben nagyon vigyáztak arra, hogy megfelelő és egybehangzó tanúvallomások alapján ítéljenek valakit el. Mégis közben azt látjuk, hogy Jézust is hamis tanúk tanúvallomása alapján ítélték halálra. Mert bár a hamis tanúzást tiltotta a törvény, mégis alkalmazták. Ezt a gyakorlatot próféták régtől kezdve elítélték. Az ember ítéletei igazságtalanok.

Mi a baj az ítélettel? Hogy felelősséggel jár. Jézus azt mondja, hogy amilyen ítélettel ítéltek, titeket is olyannal ítélnek majd. És amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Ezért ne ítélj, hogy ne ítéltess. Mély igazságról van itt szó. Mert az ember másokon ítélkezik és másokról alkot ítéletet, másokat nevez bűnösnek, és közben nem veszi észre, hogy senki sem bűntelen. Hogy tulajdonképpen ki jogosított fel engem arra, hogy a másikon ítélkezzem. Ha azt hiszem, hogy ismerem a törvényeket, van jogom az önbíráskodásra? Kinek a joga eldönteni, hogy ki a bűnös? A Biblia álláspontja az, hogy Isten joga. Viszont Isten igazságos bíró (és egyébként teológiailag amikor egy földi bíró ítéletet hoz, akkor Isten megbízottjaként, képviselőjeként hozza ezt az ítéletet. Ezért nagy felelősség a bírói hivatás.).

Az embert mi ítéli meg? Isten az igéjén keresztül. Ezt nagyon sokan félreértik, és elkezdenek bibliai igékkel vagdalkozni, pedig az Isten igéjének a hirdetése általánosságban véve az embernek szól, és hogy az egyes embert végül megszólítja, az nem az én feladatom, hanem az Igéé. Ez azt jelenti, hogy teljesen téves ez a „Mózes törvénye azt mondja, hogy az ilyet meg kell kövezni…” hozzáállás. Nem a helyzetre idézzük a Bibliát, hanem igyekszünk annak a nagy összefüggéseit megérteni, és annak alapján beszélni Istenről. Szereti-e Isten a házasságtörő nőt? Igen, épp annyira, mint bármelyik más embert. Épp annyira, mint engem, mert a világ, amelyikért Jézus meghalt, magába foglalja házasságtörő nőt, az önbíráskodókat és engem is.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!

  • „Az emberek megvetésével pontosan az ellenfeleink legfőbb hibájába esünk bele. Aki egy embert lenéz, az sohasem lesz képes bármit is kihozni belőle. Abból, amit másokban megvetünk, semmi sem egészen idegen saját magunktól. Mily gyakran várunk el másoktól többet, mint amire saját magunk hajlandóságot mutatunk! Miért van az, hogy az emberről, az ember megkísérthetőségéről, gyarlóságáról mindmáig oly megfontolatlanul gondolkozunk? Meg kell tanulnunk, hogy embereket ne annak alapján ítéljük meg, amit tesznek vagy amit elmulasztanak megtenni, hanem annak alapján, amit elszenvednek. Az emberekhez – és
    különösen a gyengékhez – való viszonyulás egyetlen hasznos módja a szeretet, vagyis a velük való közösség fenntartásához való ragaszkodás. Maga Isten sem vetette meg az embert, hanem emberré lett érte.” (Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek)

  • Bagdán Viktor

    Nagyon tetszett mindkét cikk, ez és az előtte lévő is, azt hiszem, összetartoznak. Az ítélkezésről a Viskó c. könyv egyik jelenete ugrott be, ahol a főszereplőnek a barlangban kell beleülnie a bírói székbe. Azt hiszem, nagyon gyakran beleülünk mi is, tudtunkon kívül, vagy készakarva. Az persze ilyenkor nem esik le, hogy ezzel magunknak is ártunk, és a környezetünknek is. Köszi mégegyszer!