ebe1ac58338659.59f89a2767562

Mit tettél?

Tudjuk-e, mit tettünk? Tudjuk-e, mit teszünk? Miről is szól a bűnbánat? A bűn nem épp azt jelenti, hogy valami olyasmire ébredünk rá a megtérés alkalmával, amiről nem tudtuk hogy ezt tesszük? Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek – mondja Jézus. Gyerekkoromtól meghatározó volt, identitásomként a kereszténység. Mégis minden nagy megtérésem egy utólagos ráébredés volt arra, hogy mit is cselekedtem. A bűnbocsánat valami olyasmi megbocsátása, amiről nem tudtuk, hogy mit cselekszünk. A bűn bűn marad. A napokban azon gondolkodtam, hogy nem csak arról van szó, hogy “Isten igazsága elégtételt kíván”, de arról is, hogy a mi igazságunk is elégtételt kíván. Elégtételt kívánunk. Mi is az elégtétel? Az elégtétel jóvátétel. A jóvátételt egy rosszá-tétel előzte meg. Tevésről, cselekvésről van szó. Mennyire el vagyunk mi foglalva a megfoghatatlan “bűnökkel” és mindeközben mennyi bűnt cselekszünk, ami látható, mégsem látjuk, hogy bűnt cselekszünk. Mert ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig rosszat cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. A nem látható vétek még nem öltött formát. Az emberi természet megromlott. Ma személyiségről beszélünk, és én azt látom, hogy egyre nagyobb a káosz az ember problémáit és lényegét illetően. És a feltárás elfedéssé válik. Nem csak a keresztény teológia, de a több ezer éves filozófiai hagyomány is az ember természetéről beszél. Ez egy olyan kifejezés, amit nem használunk. A természet mindazon minőségek összességét jelenti, ami az emberre általában véve igaz. Így beszélünk isteni természetről is, ami alatt azt értjük, ami általában véve Istenre önmagában igaz. És így beszéltek a régi teológusok Jézus isteni és emberi természetéről.

A kérdés, hogy az ember természetéhez tartozik-e a rossz, vagy a rossz az embereket ért külső hatásokból fakad. Elvont kérdésnek tűnik, és manapság különösen idegesítenek bennünket az olyan megközelítések, amelyek nem könnyen érthetőek, és nem gyorsan alkalmazhatóak. De az egyik legfontosabb kérdés. Ugyanis arra irányul, hogy felel-e az ember a valamilyen módon általa megvalósult bűnért, vagy sem? Amikor azt mondjuk, hogy az ember bűnben fogantatott és bűnben született, azaz, köznapiasan, hogy bűnös, az arra utal számunkra, hogy bűnössé vált, vagy eredendően az is volt? Honnan fakad a bűn? Tudatában vagyunk-e annak, amikor vétkezünk? Ha nem vagyok tudatában, nem felelhetek érte, mert tudatában lenni valaminek azt jelenti, hogy tudom, hogy amit cselekszem, bűn. Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Nincsenek tudatában. A felelősségvállalás tudatosságot igényel. Ha a bűn valami, aminek nem vagyunk tudatában, hogyan vállalhatnánk felelősséget érte? Ha a bűn valami, ami a bekövetkeztét követően válik láthatóvá, akkor csak a megtörtént bűnért vállalhatok felelősséget. Tudom-e, hogy vétkezek? Tudatában van-e az ember saját bűnösségének. A keresztény teológusok arra a felismerésre jutottak, hogy az emberi természet megromlott. Isten a saját képmására alkotta az embert (saját természetéhez hasonlóvá), de ez a természet megromlott. Nagy vitát kavart ezért, hogy egyáltalán az ember lehet-e analógia Isten létéhez? Következtethetünk-e az ember természetéről Isten természetére? Isten olyan, mint az ember? Ki az okozója annak, hogy az ember olyan, amilyen? Miben is áll a bűn?

Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek. A valódi bűnök jóvátehetetlenek. Ez a bűn legtisztább és leglényegibb része, a jóvátehetetlenség. Valaminek a véglegesen való elveszítését jelenti. Isten igazságával a mi “igazságunk” is elégtételt, azaz  jóvátételt kíván. De a bűn jóvátehetetlen. Épp az a lényege. Helyreállíthatatlan. A bűn elkövetett gyilkosság. Megelőzhető, de jóvá nem tehető. Kimentek a mezőre, és ott megölte a testvérét, Ábelt. A bűn gyilkosság. Visszaállíthatatlan, azaz, jóvátehetetlen helyzetet teremt. Véglegesített állapot áll be. Onnantól csak az állapothoz való viszony alakítható, az állapot végleges. A halál beállt. De ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz. Nem arról szól a bűn, hogy eredendően nem tudjuk, mit is jelent jól cselekedni? A bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Mert ha nem teszem, ő uralkodik rajtam. De ha az emberi természet eleve romlott, a bűn uralma alá születünk. Ő uralkodik rajtunk. És ezt még csak nem is tudjuk. És a bűn általunk hasonló módon valósul meg: leselkedik, és vágyódik, majd cselekvéssé változik. És csak a cselekvés megtörténtét követően történhet a szembesülés. Mi tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám az égbe. A bűn égbekiáltó. Mit tettél?

Tudatában kell lennünk a bűnnek ahhoz, hogy uralkodhassunk rajta. A bűnbocsánat, vagy a bűnbánat, vagy a megtérés viszont a már bekövetkezettek, a már megtörténtek utáni ráébredés jelei. Mi tettem? Atyám, bocsáss meg nekem, mert nem tudtam, mit cselekedtem. Mit jelent, hogy minden ember vétkezett? Talán a legfontosabb tanítás, amire a legnagyobb szükségünk lenne ma: hogy ugyanabba a megromlott emberi természetbe fogantattunk bele. Hogy a bűnről való tudásunk utólagos. A bűn valami, amire ráébredünk, amit megbánunk. Kikerülhetetlenül részünk.

A kegyelem arról beszél, hogy a vétket csak a kegyelem képes meghaladni. A kegyelem felmentés, de nem abban az értelemeben, hogy az meg sem történt. A kegyelem csak a bűnnel való mély szembesülés, bűnömre való mély ráébredést követően talál rám. Míg a bűnt máshol, vagy másokban, vagy elkerülhető erkölcsi kategóriaként értelmezem, nem tudom, mit cselekszem. Vallásos gőg jellemez, ami a vétek önmagam viszonylatában való elfogadásával szemben áll.

Ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született? Sem ez, sem a szülei. Ez és a szülei is.

Hogy nyilvánvalókká legyenek benne Isten dolgai. Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Mert nem látnak. Mert vakok. Mivel azt mondjátok, láttok, és nincsen bűnötök, megmarad a bűnötök.



Támogasd az Újragondolót PayPal-on keresztül

Nem akarlak téged sem megfosztani attól a lehetőségtől, hogy támogasd a munkámat. Lehet, hogy azt mondod, most van egy fölös ötezresem, ezt odaadom. Talán azt mondod, úgy döntök, ebben a hónapban a tizedemet ennek a blognak adom, mert tökre szeretem, és szeretném így is kifejezni, hogy fontos, hogy amikor benézek, van mit olvasnom. Az is megeshet, hogy egyszerűen nincs pénzed. Nagyon sokszor vagyok én is így. Akkor még mindig ott van a lelki támogatás, a hozzászólás lehetősége, vagy a bejegyzés megosztása, a blog ajánlása. Végül, ami még nagyon fontos. Örülök, hogy az olvasóm vagy, pénz ide, vagy oda.


Kérlek, a saját teljes nevedet használd hozzászóláskor!