puz2

Használati útmutató

Állítólag – nem néztem utána – vannak országok, ahol az elektronikai cikkek használati útmutatójában olyan banális dolgok is fel vannak tüntetve, amelyektől úgy tűnik, minden épeszű ember legalábbis röhögőgörcsöt kap, ha meghallja. Így szerepel a mikrohullámú sütő vagy a mosógép használati leírásában, hogy állatot beletenni tilos. Én is megmosolygom az ilyesmit, de értem, mi történhetett. Valakinek eszébe jutott, amikor a macskája vizes lett, hogy megszárítja a mikróban, és ez nem volt jó ötlet. Ennek a valakinek talán volt ügyvédje, vagy fogadott egyet, és beperelték a termék gyártóját, ugyanis a termék használati útmutatójában nem volt leírva, hogy a termékbe macskát tenni minden körülmények között tilos, mert a termék nem kompatibilis a macskával. Hogy mást ne mondjak, a macskára nézve halálos, ha az benne van, amikor a terméket bekapcsoljuk. Aztán okos, ügyes és szép emberünk pert nyert a termék gyártójával szemben, aminek folyományaként igen vaskossá vált hirtelenjében a pénztárcája. Ugyanezt simán el tudom képzelni a mosógéppel is. A macska koszos lett. Hát betettem a mosógépbe. Hm, hány fokon is mossam. Legyen, mondjuk 90 és tekerjük 1000-re a centrifugát, hogy a macska miután már nem koszos, vizes se legyen, mert akkor meg tehetem be a mikróba. Így esett, hogy kódexnyi hosszúságúak lettek a termékleírások és használati útmutatók, és még ilyen banális utasítások is benne vannak, hogy a termékbe ne helyezzen macskát. (Sem gyereket…).

Egy ilyen használati útmutató megírása nem könnyű feladat, mégis kell valami, mert nem mindenkinek világos, hogy amit használ, mire is való tulajdonképpen. Hát összeszedek néhány fontos szempontot, és arra kérlek, hogy így használd ezt a blogot.

1. Először is, ezt a terméket ajándékba kapod. Sőt, talán úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy a szövegek szerzője – böcsületes neve Szikszai Szabolcs – beenged a gondolataiba. Ne viselkedj úgy, mintha ezt a terméket megvásároltad volna, ne reklamálj, ne követelőzz, ésatöbbi. De van egy másik megközelítésem is. Képzeld el úgy ezt a blogot, mint amikor vendégségben vagy valakinél. Sok-sok olyan dolog van, amit nem teszel vendégségben. Még akkor sem, ha otthon érzed magad. Például ha otthon meztelenül szoktál járni, bármennyire érzed magad otthon vendégségben, nem valószínű, hogy jó ötlet meztelenre vetkőznöd. Aztán persze ott van az illem, amit otthon, ha a családod elviseli, szíved joga nem betartani, de vendégségben mégsem teheted meg, hogy az asztalnál evés közben szellentgess kedvedre. Szívesen látlak nálam, de ne felejtsd el, hogy a vendégem vagy. Ne légy ezért paraszt, bunkó vagy kioktató, hiszen ezeket egyetlen vendég sem teszi a vendéglátójával. (Ha mégis, nagy valószínűséggel többé nem hívják meg oda).

2. Aztán itt egy másik fontos dolog. Ezek a szövegek hangos gondolatok. Persze, összeszedettebbek, ami azt jelenti, hogy a szerző sok időt szánt arra, hogy rendszerezze a gondolatait. Ne használd orákulumként. Nem kijelentések. Nem az igazságot fogalmazom meg, ami hivatkozási alap lehet. Szövegeim nem ismereteket közölnek, hanem abban segítenek, hogy elkezd ugyanezt tenni a saját gondolataiddal: formába önteni, megfogalmazni. Annál, hogy mit mondok még fontosabb, hogy hogyan mondom, milyen módszert használok. Érezd, vedd figyelemebe, hogy ezek a szövegek nem fikciók. Valóságosak, egy valóságos ember valóságos érzései és gondolatai vannak mögöttük, amelyek mögött egy valóságos ember van. Életünkben kevés olyan ember van, akit beengedünk az érzéseinkbe, a gondolatainkba, vagy kevés olyan helyzet van, amikor udvariaskodás, jófejeskedés vagy távolságtartás helyett igazán beszélgethetünk valakivel. Pedig ezek azok az helyzetek, amelyekben életem folyamán a legtöbbet tanultam magamról és az emberekről. Fogd fel úgy ezt a blogot, mint egy dialógust.

3. A blogban szereplő szövegek összetartoznak. Egy nagyívű, folyamatában megfogalmazódó gondolat részletei. Elválaszthatatlanok egymástól és attól, aki írta. Kérlek, ne ragadd ki őket az összefüggésből. Ha idézed, megosztod, akkor a bejegyzést oszd meg, hogy aki látja, lássa a blogot, ahonnan megosztottad. Ahogyan az Újragondolóban, így itt is fontos a folyamatosság. Olvasd folyamatosan. Annyiban segítek most, hogy ígérem, nem írok sokat.

4. Ahogyan a leírásban már beszéltem erről, ez a blog egy Puzzle. Darabok, amelyek nem tetszőleges darabok, hanem egy bizonyos kép darabjai. Saját képem darabjai. Fokozandó, ha egyszer könyvben kiadnám, ezt a címet adnám a könyvnek: mozaikdarabok. Ezekből az egymáshoz tartozó darabokból összerakva rajzoldóik ki a kép. Rakd össze magad TE a képet. Magadat. Te vagy a puzzle. A blog rólam szól, de mihelyt olvasni kezded, ne azt keresd, hogy ki vagyok én… az az én dolgom. Keresd a darabokban magadat. Hogy ki vagy te. Mert arra csak te találhatod meg a választ. Ez egy sajátos útja az önismeretnek.

5. És még egy. Beszélj. Most úgy látom, arra lesz kapacitásom, hogy heti egy posztot írjak. Ezeket úgy tervezem, vasárnap reggel már közzéteszem a blogban. Gyere fel vasárnap reggel, olvasd el, szürcsölgesd el a kávédat, és mondd el te is a gondolataidat. Így írjátok ti is a blogot. Így lesz az egy bejegyzés több, mint a sok. Mert a ti gondolataitokkal sokkal gazdagabb lesz ez a blog. Monológ helyett dialógus. Ehhez fontos infó, hogy ne félj, hogy ha beírják a neved a keresőbe, a neveddel lesz tele az internet a blogban írt hozzászólásaid miatt. A blogról ki vannak tiltva a keresőmotorok, ezért nem talál rá a kereső a nevedre a blogban. Ne félj, nem a te véleményedre kíváncsi hétmilliárd ember.

Azt hiszem, ennyi. Jó olvasást!:)