puz1

Erről szól a Puzzle

Ki vagyok én? Erre a kérdésre millió meg egy válasz kínálkozik. Amikor ezt a kérdést felteszed, hirtelen mindenkinek van egy markáns véleménye arról, hogy ki vagy TE. Az ember abban nagyon jó, hogy megmondja, ki a másik. Abban már kevésbé, hogy erre az egyszerű kérdésre választ adjon: ki vagyok én?

Az elmúlt években az Újragondoló blogban erre a kérdésre a keresztény hit keretében kerestem a választ. Eljutottam ebben a keresésében egy pontra, ahol egészen egyszerűen nem láttam már értelmét abban a keretben kutatni. 500 bejegyzés elég nagy merítés ahhoz, hogy ha valaki a keresztény hit keretében keresi magát, rátalálhasson néhány támpontra. Persze, van, akinek túl SOK ennyi írás. Másoknak túl kevés. Mégis azt hiszem, hogy aki elkötelezetten keresi a választ arra a kérdésre, hogy „ki vagyok én?” lehetetlen, hogy ne találjon jó támpontokat. Persze, csak ha elkötelezett. Rengetek ilyen olvasó követte nyomon a hétről hétre megszülető írásokat. Mindig ott tartottam, ahol az olvasó szeme: soha nem dolgozom konzervből. Abban reménykedtem, hogy saját útkeresésem támpontokat és segítséget nyújthat mindazoknak, akik ugyanúgy keresik a saját útjukat. A keresztény hit számomra leginkább egy úthoz hasonlít, így ebben a metaforában lehetne elhelyezni azt a keretet, amit használtam. Valahonnan valahová tartás. Ha a hit szempontjait keresed, ajánlom azt az 500 írást, amit ujragondolo.hu oldalon találsz.

Amikor abbahagytam az Újragondoló írását, mert úgy éreztem, már nem tölti be az életemben azt a szerepet, amit eredetileg betöltött, és itt becsületes dolog befejezni – arról írtam, hogy egyszer talán írok majd egy másik „kötetet”. Hát úgy érzem, ennek a második kötetnek eljött az ideje. Természetesen a kötet nincs kész. A kötet a szemetek láttára íródik, ahogyan az első is. De ez egy másik könyv. Még mindig újragondolás, de egy másik keretet használok ehhez. Egy másik metaforát, ahol nem a valahonnan valahová tartás – az ÚT – lesz az alap-kiindulási pont, hanem egy kép.

Saját önismeretem arra döbbentett rá, hogy megismerni magam olyan, mint kirakni egy puzzle-t úgy, hogy nem tudjuk, mit ábrázol. Egy kép vagyok darabokban. Ez persze, teológiailag is izgalmas (az összetört istenképűség), de az most messzire vezetne. Arra jöttem rá, hogy az önismeret, önmagam megismerése nem más, mint puzzle-darabok egymáshoz illesztése, aminek eredményeként egyre jobban kirajzolódik a kép, amit ez a puzzle ábrázol. Mert, hogy saját magam számára is talány vagyok. Azoknak is talány vagyok, akik azt hiszik, TUDJÁK, ki vagyok. Ilyen darabokból áll össze a kép. A képen én vagyok, de nem tudom, mi az, hogy ÉN. Annyit tudok, hogy a puzzle egy olyan képet ábrázol, amit Isten alkotott. Ennek a képnek a kirakása az önismeret.

Biztosan nagyon sok más metaforát is lehetne használni az önismerethez, de hozzám ez áll a legközelebb. Rakd össze magad! Rakd össze a puzzle-t. Rakd össze magad: mert a puzzle tenmagad vagy.

A módszerről: mivel az Újragondolóban a keresztény hit keretében kerestem a választ arra a kérdésre, hogy ki vagyok én? – itt egy másik keretet használok. Az önismeret keretét. Ebben lesz némi pszichológia is. Ezért néhány szót írok arról, hogy szerintem mi a pszichológia. Sokan azt gondoljak (ahogyan a vallásról is!), hogy a pszichológia egy orákulum-szerű valami, ami szakszavak, vagy különböző megfogalmazások segítségével megmondja: ki vagy te. Amolyan horoszkóp-szerűen. Nem akarok senkit kiábrándítani, de ahogyan a matematika, vagy a fizika nem képes megmondani: ki vagyok én – úgy a pszichológia sem. A pszichológia LEÍR. És ahogyan általában a leírásokkal van, a leírások sokfélék. Vannak állítások, amiben sok, vagy a legtöbb pszichológus egyetért, de nincs olyan hogy a pszichológia (the psichology) ezt vagy azt mondja. Olyan van, hogy ez vagy az a pszichológus, vagy pszichológiai irányzat ezt vagy azt mondja. A pszichológusok sokféle keretet használnak arra, hogy választ adjanak a kérdésre, hogy mi az emberi lélek? Hogyan működik az emberi lélek? De nem ad neked KONKRÉTAN választ arra kérdésre, hogy: ki vagyok én? Hiába várod. Ezért azt gondolom, hogy a pszichológia egy módszer. Ahogyan egy ház felépítéséhez segítség a mértan, úgy a lelkem megértéséhez segítség a pszichológia által leírt sokféle válasz arra, hogy kicsoda az ember. Hogyan működik az emberi lélek. Szóval ezt értem pszichológia alatt.

Az önismeret nem valamilyen tárgyi tudás birtoklását jelenti csupán. Az nem önismeret, hanem legjobb esetben is csupán ismeret. Mondjuk úgy, hogy a sokféle az emberre vonatkozó tudás saját magamra történő vonatkoztatása, önmagam felismerése a tudásban, amit birtoklok – ez az önismeret útja. A puszta vallásos, pszichológiai vagy más jellegű ismeretek felpróbálása által lehet ez az ismeret ÖNismeretté. Ez az, amikor az ismeretben felfedezem saját magamat. Lehet, hogy nagyon sokat tudok a szorongásról vagy a személyiség-lélektanról, de ha ezt a tudást nem próbáltam fel, nem keresem meg benne magamat, akkor ez puszta ismeret és nem önismeret. Megkeresni magam az ismeretekben, az ismeretek által keresni a hiányzó puzzle-darabkákat: így valósul meg az önismeret.

A magamra vonatkoztatást nélkülöző vallási vagy pszichológiai ismeret hamar önáltatássá vagy önbecsapássá válik önismeret helyett. Meg tudok nevezni valamit: és? Megértetted ezáltal jobban önmagad?

Ahogyan ezt már tőlem megszokhattátok, most sem tudom kereken elmondani, mi is lesz ez, aminek a követésére hívlak, de arra kérlek, hogy szavazz bizalmaz nekem. Én sem fogom megadni a választ arra a kérdésre, hogy: ki vagy te. Erre neked kell választ találnod. Én csak azt próbálom kideríteni, én magam ki vagyok. Rakd össze magad! Mert a puzzle tenmagad vagy.